Senki sem ismeri önmagát, mielőtt próbára nem tétetett.
Franz Werfel gondolata 

Dsida Jenő; Öreg október

Be jó lenne még azt mondani mindig;
Szívem fürösztik tavaszi kegyek,
a napsugár is éget,
virágosak a rétek,
és holnap kirándulásra megyek.

Be jó lenne egy szép kézlegyintéssel
elintézni az egész őszi dolgot;
- Eh, nem fél, aki bátor,
csak rövid nyári zápor,
és boldog marad mindig, aki boldog.

De hiába, már nincs levél a fákon,
halk tűz robogja be a tűzhelyet,
felhők - mint soha régen -
bóbiskolnak az égen,
s már nem lehet, már nem lehet...

 

Weöres Sándor: Akik megtalálnak

Én keresem a célomat:
célom engem majd megtalál.

Én keresem a hitemet:
a hitem is majd megtalál.

Én keresem a szívemet:
a szívem is majd megtalál.

Keresem azt, aki enyém:
ő is keres majd. Megtalál.

Én önmagamat keresem:
egyetlen lesz, ki nem talál.

Én keresem az életem:
életem egyetlen halál.

Én keresem halálomat
és életem majd megtalál.

 

József Attila: Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

Paudits Zoltán
Mint 1956-ban

Mint ezerkilencszázötvenhatban,
hasad a mag az öntudatban,
és virág nyílik kóró helyett,
szirmát szórja az emlékezet.

Mint ezerkilencszázötvenhatban,
puska dörren és bilincs csattan,
gyertyák gyúlnak, közel a vége,
bontja már zászlaját a béke.

József Attila gondolata:

A szabadság sétálni megy, kit könny és vér teremtett. Kezénél fogva vezeti szép gyermekét, a rendet.

Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson!...

Kint a szőlőnkben, emlékszem rája
Deszkakunyhónk előtt állott
Öregapám diófája.

Ha vihar támadt - szőlőkötözéskor
Dörgött az ég, csattant a villám,
Füstölt az úton a felpaskolt por,
Ahogy végigverte a dörgő esőostor,
Bebújtunk a kunyhóba. Onnan néztem,
Miként robognak a felhők az égen.

Nagyapám a fát leste.
Vajon elbír-e a széllelő
Recsegett, ropogott öreg teste,
A szél a gallyakat csomósan tépte,
Hullott a zöld dió áldott termése,
Mozgott a föld is, ahogy a vihar rázta,

De győzte a vihart öregapám konok,
Törzsekopott diófája.

Csak a gyökér kitartson!...

Még ma is hallom - motyogott nagyapám:
Nem lesz baj, gyerek!

Dió lehullhat,
Új tavasszal terem az ág újat,
Ág is nő a letépett helyére,
De ha a gyökér nem bírná tovább,
A diófának, kisunokám, vége.

Most is vihar, szél tépi, rázza
De állja a vihart Árpád vezér
Ezeréves, öreg diófája.

Kárpátoktól az Adriáig nyúlnak a gyökerek
Tapadnak a földre, hogy termés legyen
Az örök magyar szőlőhegyen,
Hogy élni tudjon: dió, levél, ágak ...
- Adj! Uram, elég erőt a harcos diófának!

Lehull ezer dió, millió lesz holnap,
Letörhet száz ág, ezer nő helyére
S ha csupán a csonka törzs marad,
Ha új tavasz zsendül, kifakad!

Uram, csak Te lássad,
Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon
A gyökér kitartson.
A gyökér kitartson!

Nagy Szent Teréz
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

Teréz, azaz Nagy Szent Teréz, profán utalásokban Avilai Teréz (1515 - 1582) az Egyház egyik legnagyobb női szentje, a világirodalom legnagyszerűbb nőíróinak egyike, VI. Pál egyházdoktorrá nyilvánította (1970). A hagyomány szerint egy szeráf az isteni szeretet tüzes lándzsájával döfte át a szívét (transverberatio). Ezt a jelenetet örökíti meg Bernini híres szobra a római S. Maria Vittoria-templomban.
Többek között megreformálta a sarutlan karmelita rendet, amely Bécsben, majd a hajdani habsburgi birodalom más városaiban is gyökeret vert. Szakrális hatására több helyen is rámutatunk.

Vas István: Avilai Teréz intelmeiből
(részlet)
(Ars poetica helyett)

Mert ha túllép a természeten, megbénul az értelem,
És kiszárad a lélek a sivatag terepen.
Mellesleg, a szellem egész épületének mi az alapja?
Csak az alázat, semmi más. És Istenhez közelebb jutva
Növekszik az alázat - különben elvész minden eredmény.
De ezt senki se értse úgy, hogy én tiltani szeretném
A nagy gondolatokat, amikkel a szellem
Fölemelkedhetik, hogy közelébe kerüljön
Isten véghetetlen jóságának meg az égben
Található csodáknak.
Igaz, én ezzel sosem éltem.
Képtelen voltam erre - megint csak ezt ismétlem.

Isten kegyelme hozzásegített, hogy megértsem:
Folytonos nyomorúságomban merészség volt az is tőlem,
Hogy szellemem a földi dolgokkal törődjön.
Hát még az égi dolgokhoz emelni hogyan
Is bírtam volna? De vannak elég sokan,
Akik jól járnak, ha felhasználják ilyen
Magasabb vizsgálataikat - különösen,
Ha tanultak. Mert ebben a gyakorlatban nézetem szerint
A tudomány - ha alázattal párosul - rendkívüli kincs.
De azt tudom, hogy fölemelkedni mégse kell -
Inkább várni, míg Isten bennünket fölemel.

Utassy József: Krisztushoz

Mintha lennél,
mintha volnál,
mintha töviskoronáddal
rám hajolnál,

mintha szúrna,
mintha fájna,
mintha vérem szétsajogna
éjszakámba,

mintha hinnék,
mintha hinnél,
mintha Isten színe elé
gyolcsban vinnél:

trónja túl zöld,
ege túl kék,
mégis mintha… mintha mégis
leborulnék.
 

Teréz Anya: A legszebb a világon

A legszebb nap? A ma.
A legnagyobb akadály? A félelem.
A legkönnyebb? Tévedni.
Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés.
A legszebb szórakozás? A munka.
A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya.
A legjobb tanítók? A gyermekek.
A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni.
Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni.
A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot.
A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyülölet.
A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés.
A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás.
A jóleső érzés? A belső béke.
A legjobb megoldás? Az optimizmus.
A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség.
A legnagyobb erő a világban? A hit.
A legfontosabb emberek? A szülők.
A legszebb a világon? A SZERETET.

Hézser Zotán: Ne!

Ne nézz senkit nagyító alatt.
Kiábrándulsz. Olyan, mint magad.
Reflektor elé se állíts senkit.
A szeretet gyertyafényénél
Nézz mindig mindenkit!

Ó, Nagyasszony, nemzetünk reménye,
Rád szegezzük könnytelt szemeink,
Veszni indult István öröksége,
Szép kertedben ős erényeink!

Szállj közénk és sírj Te is velünk!
Vígasztald és mentsd meg nemzetünk!

Ifjúságnak hófehér virága
Porba hullott, alszik szent hite:
Honszerelmed, szereteted lángja
Nem hevít kihűlt, magyar szívet.

Szép Nagyasszony, hullass könnyeket,
Könnyeiddel mosd meg nemzeted!

Szent István halála előtt, 1038 Nagyboldogasszony napján Szűz Mária oltalmába ajánlotta koronáját és országát. Őseink ezt a felajánlást szent örökségként adták tovább. A Mária tiszteletnek a nemzeti jellegét a szentszék is elismerte. A Magyarok Nagyasszonya ünnepet XIII Leó pápa rendelte el 1896-ban, majd X szent Piusz az ünnepet október 8-ra tette. 1980-ban II János Pál pápa ezen a napon a Szent Péter bazilika altemplomában a Magyarok Nagyasszony tiszteletére kápolnát szentelt. Azóta évente magyar püspökök és Rómában tartózkodó magyar papok ünnepi szentmisét mutatnak meg a kápolnában.

Rózsafüzér királynője
Ünnepe: október 7.

Hálaünnep a mai, Mária közbenjárásáért, az Isten segítségéért. Máriával együtt újra meg akarjuk erősíteni az igent az Isten akaratára. A rózsafüzér imádságában pedig, Jézus életéről elmélkedve, Isten iránti szeretetünkben szeretnénk megerősödni.

571-ben Lepantónál - egy tengeri ütközettel - megkezdődött a török hatalom hanyatlása.
V. Szent Piusz pápa a csatát segítendő a rózsafüzért imádkozta, közben látomása volt, mégpedig a győzelmet látta. Valóban, délben a szél megfordult, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.
A pápa a győzelem tiszteletére engedélyezte az ünnepet. 1716-ban Péterváradnál is a rózsafüzér imádkozása segített győzelemre. XIII. Gergely pápa elrendelte az ünnepet, XI. Kelemen pápa az egész egyházra kiterjesztette.
Ismerd meg, és imádkozd a Szentolvasót.
Vigyázz!
Imádságos lelkület nélkül nem élhetsz teljes értékű életet!


,,Valóban csoda volt, előttem a sárban
Kis fakereszt feküdt a mocsokba hágtan.

S mellette, mint Bánat és Fájdalom könnye:
Kígyózott egy szakadt rózsafüzér gyöngye.

Felkaptam. A szívem ott vert a torkomba:
Ilyet szokott vinni anyám a templomba."
/Nehéz Ferenc: Kereszt a sárban/ 

Ady Endre
FELEDJETEK!...

Feledjetek, hisz jól tudtok feledni,
Szivetekben már nem gyúl láng soha,
Stréberkedő, nyomorult gyászmagyarkák
Mit néktek az aradi Golgota?...
Bánjátok is, hogy az a tizenhárom
Bolondul, balgán, könnyen elveszett?...
Borítsátok, borítsátok a fátyolt,
Nyomorult módra csak feledjetek!...

De lesz még itt a bosszú órájáig,
Lesz még itt szív, mely sohasem feled,
Hallunk mi még, hallunk zsoldos nyöszörgést
A vértanúknak sírhelye felett.
Lesz még itt ünnep, melynek órájában
A büntető Igazság karja ver -
És büszkén tűzzük azt a híres fátyolt
A tizenhármak oszlopára fel.

1899 október 4 

 

,,Isten szegénykéje"

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)

A ferences, más néven minorita szerzetesrend alapítója, Assisi Szent Ferenc (1182 körül-1226., névünnepe október 4.) a kereszténységben a Giovanni nevet kapta. A Francesco (,,Francia") ragadványnevet annak köszönhette, hogy édesanyja francia volt. E tiszta szívű szent megújította az egyház szellemét, eszméi új lendületet adtak a középkor misztikus romantikájának. Személye a földi javakról való lemondás, az egyszerűség és a szeretet jelképe lett. Képmásain az általa alapított rend barna vagy szürke, csuklyás csuháját viseli, amit a derekán csomózott kötél fog össze. A kötél 3 csomója a szegénységet, szüzességet és engedelmességet, a franciskánusok kötelmeit jelenti. E három szerzetesi erény gyakran feltűnik a ferences allegóriákban (pl. Szent Ferenc eljegyzi magát a Szegénység úrnőjével). Könnyen felismerhető a kezén, lábán és oldalán látható stigmákról, Krisztusnak szögek és lándzsa ütötte öt sebéről. A legenda szerint egy hatszárnyú, kitárt karú, szeráfi Krisztus jelent meg előtte, és a látomás sebeiből tűző sugarak jelölték meg életre szólóan a testét. Attribútumai: feszület (a stigmák miatt), liliom (a szűzi tisztaság jelképeként) és koponya, mely a földi lét hiábavalóságát jelenti.

AZ ÁLLATOK VILÁGNAPJÁt október 4-én ünnepeljük. Ez a nap Assisi Szent Ferencnek, az állatok védőszentjének halála napja.

OKTÓBER - MINDSZENT HAVA - ŐSZHÓ - MAGVETŐ HAVA

Gárdonyi Géza: Október
(részlet)

Olyan most a mező reggelenkint, mintha gyémántos fátyolrongyokkal volna behullatva. A kis mezei pókok hálói azok. A kis mezei pókok is érzik már a kegyetlen hónapok közeledését: nincs hajlék, nincs kályha, nincs éléstár!
A természetnek nyomorult kis mostohagyermekei érzik a közelgő telet: fölmásznak a legmagasabb fűszálak hegyére, föl a napbanéző fű kék virágaira, a bogáncs borzas fejére, a telegráf-oszlopok hideg porcelángombjaira és ott dermedeznek, töprenkednek, hogyan lehetne menekülni?

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.