"Köszönöm Istenem szép magyar hazámat,
Erdőt, mezőt, hegyet, napsugaras tájat.
Ahol megszülettem, ahol gyermek lettem,
Ahol csillagok ragyognak felettem.
Amen"
Gyönyörködj az Úrban, és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utaidat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Légy csendben és várj az Úrra!
Zsolt 37,4-7
Kölcsey Ferenc:
Himnusz
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Cseke, 1823. január 22.
Szent Pál szeretethimnusza
Testvéreim! Törekedjetek értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek.
Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Lehet prófétálótehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat; hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom bár mindenemet a nélkülözők között, odaadhatom a testemet is égő áldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
A szeretet nem szűnik meg soha. A prófétálás véget ér, a nyelvek elhallgatnak, a tudomány elenyészik. Megismerésünk most még töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, véget ér az, ami töredékes. Gyermekkoromban úgy beszéltem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam, mint a gyermek, úgy ítéltem, mint a gyermek. De amikor elértem a férfikort, elhagytam a gyermek szokásait. Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek meg mindent, ahogy most engem ismernek.
Most még megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.
(1Kor 12,30–13,13)
„Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat”
/Ludwig van Beethoven/
Tamkó Sirató Károly: A nagy természet
De szép is a nagy természet,
hol haldoklik, hol meg éled!
Hóból víz lesz, vízből hó lesz...
Más szavunk sem lehet erre:
Így is jó lesz, úgy is jó lesz!
Szőke István Atilla Wass Albert
Válaszút, 1908. január 8.
Astor, 1998. február 17.
Dönthetetlen fa, melyen rügy a honvágy,
dacolva sorssal, viharban és vérben,
bús hazavágyó, időben és térben
űzött vándor, kinek betűit fosztják.
Magyarul küzdöttél a világ ellen,
minden szavadban igaz, könnycseppes fény,
bölényes ősöktől örökölt remény,
becsület vagy, követendő jellem.
Hűségőrző, aggódó és bolyongó,
könnyed nélkül az élet üres, kongó,
lelked már velünk s kopni nem fog neved,
óvjuk utolsó, szent jussodat a szót
és tartjuk a láthatatlan lobogót,
jer, jer, hazádat szívünkben megleled.
Tóth Juli: Emlékezz a békére!
Emlékezz! Emlékezz a békére!
Mely a csönd mélyén létezik.
Vedd észre már, a zűrzavarban:
lelked békére éhezik!
Az évek múlnak, de te ne félj,
Fáradtságod, magányod miatt!
Találd meg a békét Istenben,
S a gond összeroppan lelked ereje alatt!
Deák Mór: Van neki
Hagyjunk egymásnak
sok időt.
Hagyjunk egymásnak
sok helyet.
Kicsi ám az a szeretet.
Rajtad áll,
hogyan neveled.
Van neki öt ujja
és haja
és mosolya, ami megigéz.
Pedig már nem is létezik.
A szíve helyén csupa ész,
s én azt mondom,
legyünk valakik.
Hagyjunk egymásnak
sok helyet.
Hagyjunk egymásnak
sok időt.
Kicsi ám az a szeretet.
Hónapsoroló
Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.
"Ne aggodalmaskodjatok tehát
a holnap felől; mert a holnap
majd aggodalmaskodik
a maga dolgai felől.
Elég minden napnak a maga baja."
Mt. 6,34
"Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok."
(József Attila)
Adj Uram békességet,
hogy elfogadjam azt,
amin nem tudok változtatni.
Adj Uram bátorságot,
hogy megváltoztassam azt,
amin változtatni tudok.
Adj Uram bölcsességet,
hogy felismerjem
a kettő közt a különbséget.
AJÁNLOM AZ OLDALT
De szép is a nagy természet,
