Tóth Juli:  Két fecske 

Nyár végén, egy csendes este,
ül a dróton két kis fecske.
Cseverésznek, csicseregnek,
Vajon miről beszélhetnek?

 Bölcsesség

Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.

Rolla Margit: Bizony mondom néked...
Pál ap I. Kor. XIII. 2.

Próféta lehetsz...
Szavad szárnyalva szállhat
és lángbetűkkel
írhatsz az égre fényes
jeleket. Minden
rejtett titkot ismerhetsz
s megnyílhat néked
a múlt és jövő. Láthatsz
csodákat, amit
halandó nem pillanthat
meg s nem is érthet
soha. Megmérheted a
végtelen vizű tengerek mélységeit,
szelek járását
igazíthatod s magad
lobogva éghetsz.
Hited, a szellem és az
értelem szédült
magasba járhat. Szólhatsz
angyalok nyelvén
s kövek indulhatnak meg
előtted. Ékes
harsonák hirdethetnek
s hullhat öledbe
csengő arany, illatos
tömjén, zöldelő
babér. Lángra lobbanthatsz
titkos tüzeket,
hegyeket mozdíthat el
roppant erőd és
világokat dönthet meg
egy szavad: mégis
hiába minden!... Mert, ha
szeretet nincsen
tebenned, bizony mondom
néked: semmi vagy!

Messze volt a föld
Kuczka Péter

Nem volt soha egy talpalatnyi földem,
egy szem gabonám nem termett soha.
Nem féltem, hogy a vetéseket zölden
szétveri a jég szöges ostora.

Nem szántottam és soha sem vetettem,
városban éltem. Messze volt a föld.
Áru voltam s áru volt a kenyér is,
amely az ételem mellé került.

De három éve, napi munkám mellett,
mint a gazdák figyeltem az időt,
mert bekúsztak a városba a földek,
bekúsztak a gyárakba a mezők.

Mint gazda figyeltem a vetésekre,
figyeltem kalászba hogyan szökik.
Van-e a szomszédnak szántani ökre
és hogy a szőlőt mikor kötözik.

Gondommá vált, hogy jó-e a vetőmag,
aratni kell, éles-e a kasza.
Gondommá vált, mit termelnek a gyárak.
Gondunkká így vált az egész haza.

Ma új kenyér került az asztalomra.
Most szegtük meg. Még párolog. Meleg.
Barna a héja s úgy fogom marokra,
mint megszorítok egy parasztkezet.

Nagyboldogasszony-napi búcsú Osliban

Tóth Juli: Hattyú

Fehér hattyú szállott,
a faluvégi tóra,
Delet ütött éppen,
a vén toronyóra.

Parti nádas ringott,
könnyű nyári szélben,
Szitakötő táncolt,
szivárványos fényben.

Napnak aranyában,
fecskepár cikázott,
Akáclombok között
rigó fuvolázott.

Víztükrén csendesen
megült a nyugalom,
S ringatózott lágyan,
a hattyú a tavon.
 

Majd visszatérsz

Majd visszatérsz, ha máshol
Már nem találsz helyet, ha
Nem lesz szívedben semmi
Más, mint magány és hideg.

Majd visszatérsz, ha nem lelsz
Sehol egyetlen zugra, melyben
Elbújva barátod vár téged, ki
Történjék bármi, őszintén beszél.

Majd visszatérsz, ha elveszted
Hazád, és házad a már szabad
Világban, és nem mersz hinni
Soha senki másban, ha idegen.

Majd visszatérsz, ha egyszer
Megérzed, vagy már biztosan
Tudod, ahol egy maroknyi föld
Felhevíti szíved: ott az otthonod.

(Cserényi Zsuzsanna verse)

Reményik Sándor: Csak így...

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt,ki zajlik,és pihen:
Én,örök vándor,s örök idegen.
 

Szabó Lőrinc: Augusztus
(részlet)

Tikkadt, tikkasztó napverésben trónol fölöttem a diadalmas és könyörtelen Nyár, s a lankás búzaföldek, erdők és folyamok ringató mozdulatlansága konok megadással tűri az egek lángoló villanyzuhanyát.

A Föld szíve majd kicsattan; a gyilkos forróság barna sebeket mart a homokba. Megállt az élet és áll az idő. A kétségbeejtő döbbenésben robbanásig feszül a reszkető, ideges csönd.