Kányádi Sándor: Ballag már

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

December 28. Aprószentek napja

"Akkor Herodes... elküldvén szolgáit, levágata
minden gyermekeket, kik valának Betlehemben...
Ráchel, siratván fiait, nem
akart vigasztalást bevenni, mivelhogy az ő
fiai nem volnának..."

(Mát. II. 16, 18.)

Arany János: Ráchel
/részlet/

Oh, a rémséges éjtszaka!
Midőn a kisded álmai fölött
Poroszlók kardja villoga
És százakat és ezreket leölt,
Midőn kétségbe'sett anyák,
Keresve menedék tanyát,
Dobogó kebelen
Vitték a gyönge magzatot,
Kit az anyai félelem
A fájásig szorongatott:
Vitték, hogy a vad szolga ösvenyét
- Elébe futván - rövidítenék!
Midőn Rámába hallatott
Sirás, kiáltás, jajgatás,
Lőn keserű könnyhullatás -
Mikép jósoltatott!

Juhász Gyula: Mindenkinek

Ó emberek, szeretni kell a földet
S szeretni kell borút és bánatot,
Örülni kell derűnek és esőnek
S dalolni kell, ha minden elhagyott.

Örülni kell a gazdag hervadásnak,
Dalolni kell a téli sírokon,
Szeretni kell a csillagot s az árnyat
És tudni kell, hogy gyöngy és könny rokon!

Ezt hirdeti ma nektek egy magányos,
Bánatos ember, aki messze ment,
Ki mosolyogni tud már bánatához
S vágynak, reménynek rég békét izent.

Szent Család Vasárnapja

Az Egyház annyira fontosnak tartja a családot, hogy az év utolsó vasárnapját a családnak szenteli. Ezen a vasárnapon a szent Családot állítja elénk, követendő példaképül.
Szent Család Vasárnapja mindannyiunk ünnepe, hisz mindenkinek van valami köze a családhoz.
Az életünk szorosan összefonódik másokkal. Mindig is valakinek gyermeke maradunk, vagy valakinek testvére, szülője, nagyszülője, házastársa, rokona, vagy hozzá tartozója vagyunk. Ezt a kapcsolatot nem lehet könnyen megszüntetni, ez egy életre szól. Maga az Úr Jézus is ilyen kapcsolatban élt Szűz Máriával, szent Józseffel, rokonaival, az ő követőivel, különösen az apostolokkal.

Ma kezdődik a család éve, ami jövő év Szent Család Vasárnapjáig tart.

Urbi et Orbi

Nagy Gáspár szavai a pápai teljes bűnbocsánat előtt


Minden magyar ember számára nehezen kifejezhető, fölemelő élményt adott az idén XVI. Benedek pápa karácsonyi urbi et orbi áldása. Ilyenkor, december 25-én, délben hagyomány, hogy őszentsége teljes búcsút, abszolút bűnbocsánatot hirdet a Szent Péter téren összegyűlt híveknek, valamint a rádióhallgatóknak és a tévénézőknek. Az adventi krisztusvárás karácsonyi beteljesedésének örömét értelmezve a pápa idézte Nagy Gáspár Hótalan a hegyek inge című versét.
/Magyar Nemzet Online/

Nagy Gáspár: Hótalan a hegyek inge

Ez a tél még megváltatlan,
nincs rá mentség: fehér paplan,
se hó, se hold nem világol -
amíg fölragyog a jászol

hordjuk szívünk szakadatlan,
kormos arcot száz darabban,
nincs ajándék, semmi tömjén -
rí Boldizsár, Menyhért meg én.

Az indul el akaratlan
kinek angyala jelen van,
hótalan a hegyek inge -
el kell érnünk Betlehembe!

Balogh József: Szenteste

Lassú harangszó mozdul,
távoli égig kondul,
jászol óvja Urát.
Nem sír, csöndes a Gyermek,
József, Mária, gyertek,
zengjünk halleluját!

Pásztor jó szava szólít,
áldott éjszaka gyógyít,
apró gyertyavilág
lobban, gyönge a fénye,
mégis röptet az égbe
fáradt, földi csodát.

Ringass, éj, puha párna,
altass, köznapok álma,
ébredj ünnepi Rend,
szóm, takarózz csak hittel,
gondom messzire vidd el,
fázik itt ma a csend.

Füle Lajos: Fenyőfát visznek az úton

Fenyőfát visznek az úton,
az ablakunkból bámulom,
házóriások közt hova
megy az az ember s az a fa.

Ezerszemű ház integet,
benn csillagok és kisdedek
és Józsefek és Máriák,
bölcsőkre hajló sok család.

Úr Jézus Krisztus, hol lakol?
Ott túl a sok-sok ablakon?
Fenyőfa-illatú szobák
lakói gondolnak-e Rád?

Vendég vagy-é vagy Messiás?
S ha egyik sem, hát ki a hibás?
Lehet, hogy zárva szív, kilincs?
Lehet, hogy tömjén, mirha sincs?

Aranyunk nekünk sincs, tudod,
mégis szegényes otthonod
lehessen hajlékunk, szívünk,
s tömjéned, mirhád, hogy hiszünk.

Füle Lajos: Ádventi lélekkel

Örök karácsony végre vonz most,
ádventi lélekkel megyek.
Szívemben elsüllyedt harangok
felejtett Igék zengenek.
Valakiről, ki újra eljön,
ahogy réges-rég megjelent.
Dicsőség fenn a magasságos
mennyekben Istennek, aki szent!
Belülről zeng az angyalének,
A csillag is itt benn ragyog,
előderengenek régi fények
és elveszített angyalok.
Megtartó született ma néktek...
A földön békesség legyen!
- A test felett ragyog a lélek,
a bűn felett a kegyelem...

Pósa Lajos: Faluvégen...

Faluvégen áll a szent kép,
Szűz Mária képe,
Dal és illat lengi körül
S túlvilági béke.

Boldog asszony Szűz Mária,
Ő az Isten anyja,
Kis Jézuskát az ölében
Szeretettel tartja.

Beteg, árva, elhagyatott
Leborul előtte:
S könnyebbülve, új reménnyel
Távozik el tőle.

Talál nála vigasztalást
Minden szerencsétlen -
Könyörög ő mindenkiért
Ott a faluvégen.

A Hűség napja Magyarországon

1921.12.14 - 89 éve történt

Sopronban a népszavazás kezdődött arról, hogy a város Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e.

24 072 szavazatból:
15 343 Magyarország
8227 Ausztria
502 érvénytelen

Ádvent idején
Tóth Juli

Várakozni, remények közt,
hogy jöjjön az érkezés,
Mindent-mindent jóvátenni
az idő már oly kevés.

Halovány kis gyertyaláng
a lélek, ki az égre néz:
Kegyelembe kapaszkodva,
jobbá válni nem nehéz.

Csend mélyéről súg titkokat
felragyogó irgalom,
Míg a szívben túlcsordul,
az álommá lett fájdalom.

Illyés Gyula: Jog
(részlet)

Jogod van mindenhez, jogod,
míg ezt a köntöst hordozod,
ezt a hatalmat, örökséget,
ezt a lobogó szegénységet,
mely homlokodra annyiszor csap,
szorít parázsló koronát
és nyomja markodba a düh vad
tűzvésszel töltött jogarát.

Légy büszke rájuk, szívbeli
elrendeltetés jelei,
kiválasztásé: küzdened kell
bitorló ős szörnyetegekkel -
készülj fel, s hogy légy láthatatlan:
az aljnép szürke köpenyét
terítsd válladra s vedd kezedbe
a mesék minden fegyverét.

Füle Lajos: Visszajön

Hóból az erdő, ködből a felhő,
hó esik, tél szele fújja...
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Száll csuda híre szívből a szívbe,
kétezer év a tanúja:
Valaki eljött, Valaki elment,
Valaki visszajön újra!

Angyalok ajkán, emberek hangján
csendül a csillagos ének,
Kétezer éve mennek Elébe
boldogan, kik Neki élnek.

Ott a helyed e drága menetben,
életed KRISZTUSA vár rád.
Hagyd el a gondot, légy vele boldog,
zengje a szíved a hálát!

François Villon: Orléansi Máriát dícsérő ének
(részlet)
(Le dit de Mariie d'Orleans)
,,jam nova progenies coelo demittitur alto..."

Ó, boldogul fogant kis ág
Nem volt meddő a szent ima
Felséges liliomvirág,
Nekünk adott Isten Fia!
Ó, Áldott nevű Mária
Irgalmasságnak kútfeje!
Be jó szemünknek látnia,
Hogy béke száll a födre le!

A gazdagoknak: béke vagy;
A szegényeknek: oltalom;
A hamisoknak réme vagy,
Te újon sarjadt hatalom!
Hittel hiszem és jól tudom
Anyádnak méhe bűntelen
Fogant s viselt sok hónapon
Ó, földre szállott Kegyelem!

Mészöly Dezső fordítása

Mikuláshoz
Tóth Juli

Mikulás, Mikuás,
olyan régen várunk,
Az ablaknál izgatottan,
szívdobogva állunk.
Onnan lessük:
mikor jössz már?
Lépteidet halljuk,
s úgy örülünk, ha mosolygós
arcodat láthatjuk

Az osli óvodásokat is meglátogatta a Mikulás.

Még több kép: itt!

Ürögdi Ferenc: Minden advent

Minden advent kegyelem:
vétkem jóvátehetem.
Minden advent vigalom:
Isten Úr a viharon!
Minden advent érkezés:
átölel egy drága kéz!
Minden advent alkalom:
gyozhetsz saját magadon!
Minden advent ítélet:
így kellene - s így élek!
Minden advent remegés:
Isten felé epedés!
Minden advent ima is:
Uram, fogadj be ma is!

Reményik Sándor: A megátkozott kéz

Testvér, - az én kezem megátkozott.
Embert, dolgot, lelket, gondolatot,
Semmit se tudok megfogni vele.
Csak belemarkolok a semmibe.
Nézd ezt a bús, üres mozdulatot:
Nem is levegő, amit megfogok,
Levegő: szelíd, meleg földi "semmi".
Csak a világűr hideg semmije
Tud ilyen kegyetlenül üres lenni.
Kapaszkodnék én akármibe már,
De karfa, korlát, horgony, szalmaszál,
Minden kisiklik a kezem közül,
S a hiba kezemben van egyedül.
Kétségbeesve nézem, hol a part,
S csodálkozom: a víz felett mi tart?
Mi tart, mi tart még, Uram, Istenem?... -
Talán egy Kéz, mely láthatatlanul,
Bár én nem fogom - fogja a kezem.

Az ENSZ december 3-át a Fogyatékos Emberek Nemzetközi Világnapjává nyilvánította, hogy felhívja a figyelmet a baleset, betegség, katasztrófa következtében fogyatékossá váltak problémáira.

December

Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.

Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé.
/Márai Sándor: Négy évszak/

Tóth Juli: Tél

Hull, hull, csendesen.
Nagy pelyhekben hull, a hó.
Lassan mindent eltakar,
A pihe-puha takaró.

Hold ezüstje feldereng
Végignéz a tájon,
Hótakaró csillog,
Háztetőkön, fákon.

 Nehéz Ferenc: Roráté

A Duna-parti kicsi ház még csendes, apám alszik, de te már kibújsz az ágyból, anyám. Úgysem aludtál egész éjjel, mert téged arra rendelt a sors, hogy ébren is álmodjál. Ébren, rólam, elveszett fiadról.
A gyufát keresed, mert még setét van. Meggyújtod a petróleumlámpát. A sápadt fény a rózsafüzéren csillan meg először, amely ott fekszik a kicsi almáriumon. Fagyöngyökből van a rózsafüzér, fekete, mint az ég odakünn, mégis csillan. Mert én vettem neked a dunamocsi búcsúban, Szentháromság vasárnapján.
És elindulsz, anyám. Kiosonsz csendben a házból, sántikálva, mert a lábad törött. Térdben törött, mivelhogy a mocsi Mária elé egy alkalommal olyan hirtelen rogytál le, hogy az oltárköveknek nem volt idejük arra, hogy selyempárnákká váljanak. És ez is miattam történt, bujdosó fiad miatt, akinek az érdekében lassúnak vélted a leghirtelenebb imát is.
Osonsz, anyám, sántikálsz a kiskerten át, amelyben régen elhullatták már sziromkönnyeiket a virágok. És csörög kezedben a rózsafüzér – nem is csörög, hanem cseng, csilingel, mint a harangszó, amely rorátéra hívott.

Tovább…

Zay Ignác: 
 Ez Karácsony hava már

Ez Karácsony hava már,
az időknek nagy kereke duhog
s ím a lélek kapuján át
angyalszárny suhog.

Fenyőillat és béke-
a csodára várunk itt benn,
gyermekként remélve
hozzánk hajol hófehérbe

S küld az Úr jeleket,
ragyog, mint ama csillag!
szívetekhez elvezet

a mindent legyőző szeretet,
és lábatok elé rak
tömjént, mirhát, aranyat

Az első feldíszített fenyőfára emlékeztek Osliban

A helyi hagyomány szerint az ország első feldíszített fenyőfájára emlékeznek minden évben Osliban. A 160 éve először fát állító Jáky Ferenc plébános, békebíró és orvos volt egy személyben.

Tovább…