Wass Albert:: Gyertyaláng
(részlet)

Emlékszobor. Aranyló nevek rajta:
mögöttük izzó, vérpiros csaták,
mögöttük sajgó, megtört életek:
síró gyermekek és síró anyák…

Emlékszobor… ennyi maradt csupán
belőlük, és a tűzből, mely vezette
a milliókat messze golgotákra,
és feszítette millió keresztre.

Sok régi ház hiába várja őket,
s fehér csöndjével sok fehér falu…
üzenetet nem hoz többé felőlük
fehér felhők közt a vándordaru.

Nem járnak többé esténként csodálni
kalászhullámon tékozolt csodát…
bús hazájuk elvégzett csodáit
magukkal vitték s most őrzik tovább.

A Magyar Hősök Emlékünnepe – melyet május utolsó vasárnapján állít elénk a múltat megbecsülő emberi emlékezet – a hősiességet tárja elénk mint olyan eszményt, amire akaratunkat megfeszítve törekednünk kell – (Bíró László püspök)

Tóth Juli: Túl a folyón

,,A Duna nem lehet határ,
Csak a két partot egybeölelő kar."
/Nehéz Ferenc/

Szállj üzenet repülj,
át a vén Dunán!
Hol imám, szavam értik,
ott az én Hazám!

Légy te a híd,
hogy összeköss
messzi partokat!
Múltnak jelennek
karcsú íve,
emlékek szótlan hídja,
öleld át a puha
csillámhabokat!

Akkor is szállj üzenet,
ha fáj, törött a szárnyad,
és szívedbe fagyott már,
a megkövült bánat!
Vigyél írt sebekre:
Testvérnek, Barátnak!

Ködön át és vízen át,
reményből épül délibáb.

Szállj, a végtelen időből
onnan, hol népek sorsa eldől!
Hogy nyílhasson új virág:
Bizalom - hűségből!

Vidd a hírt lobogva!
S a rozsdássá lett láncokra
feltörnek múltból
tűnt szavak:

Hiába borul rá
felhő sötét árnya,
nem fonja át az élet
örök szomorúsága!

Hisz, a gondolat szabad!

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben."
(Weöres Sándor)

Pünkösd
Tóth Juli

Égen kéklő fénysugárban,
Földön, május illatában,
Vigasztaló tiszta láng
Add a kezed Jó Atyánk!

Hogy enyhüljön mind a kín
Szenvedésünk sebein
Szomjazzuk a gyógyulást,
Édes, lélekújulást!

2008-05-11

Ki vagy Te, édes fény, mely betölt engem, és beragyogja szívem sötétségét?
Mint anyai kéz vezetsz engem, s ha elengednél, egy lépést sem tudnék
tenni.
Te vagy a tér, mely körülfogja és magába rejti létemet. Tőled elhagyatva
elsüllyednék a mélyben, a semmiben, melyből a létre hívtál.
Közelebb vagy hozzám, mint én magamhoz, bensőbb vagy, mint a legbensőm -
mégis elérhetetlen és felfoghatatlan vagy, Szentlélek! Örök szeretet!
Edith Stein

Szávay Gyula: Könnyező kövek


Sziklavágásban fut a vonatunk,
Fenn napsütésben ég a kőtömeg,
S nézem, nézem a sziklafalakat:
Könnyeznek a kövek.

Hogyan? hát még akiknek kőszívük van,
Azok is tudják, hogy mi az a könny?
S nagy, mozdulatlan némaságuk árnyán
Kiserked szemükön?

Az emberkönny szégyenlős, titkolózó,
Nem is látják tán, csakis a falak, -
S könnyei ez őszinte kőfalaknak
Itt méltán hullanak...

Szivárgásukhoz bánatosan fut fel
Sárga virágú bársonyos moha.
,,Ne sírj, ne sírj, nézd, virágod is lesz már,
Ne mondd, hogy nincs soha".

S nap égeti, szellő törölgeti,
De hasztalan, a hulló könnyeket, -
A szikla sír, sír, - mint a férfiszív, mely
Egy megkövült fájdalmat rejteget.

(Forrás: Debreczeni Szemle 1912.jan.7.)

Nemes Nagy Ágnes: Múzeumi séta
(részlet)

Én már csak ezt szeretem, a múzeumot. A tárgyak, a levegő alig-poros tisztaságát, a tárlók üvegfényeit. Ahogy ott ül a sarokban a két teremőr-öregasszony, ősz hajuk tartóshullámba rakva, az egyik óvatosan kávét hörpöl termosz-kupakból.

Nem nézek én ott semmit. Ne hidd, hogy nézek. Semmit. Bánom is én, kelta baltanyél, középkori csempe, kép, absztrakt szobor, nem nézek semmit. Csak a levegő, tudod.

Vagy mégis nézek? néztem? túlsokat, ma már fölösleges? Hisz látom most is, ott szemben a falra akasztva megigazulásaim sorát, a kéket, a réz-szinűt, a foltot, a hajlatot, éji lovashadak barna-sötét rohanását

DSIDA JENŐ SZÜLETÉSNAPJA

Nemes Nagy Ágnes: Dsida Jenő
(részlet)

Ha felmegyünk a házsongárdi temető domboldalára Kolozsvárt, ott, a sok évszázadra emlékező, méltóságos sírkövek között, ott, a nagy törzsű, nagy lombú fák félsötétjében, amely csak foltokban engedi át a napfényt, amely növeli, burjánoztatja az árnyékkedvelőket: mohákat, páfrányokat, repkényeket, ott, abban a fölhabzó sűrű-zöldben rátalálhatunk erre a sírfeliratra:


Megtettem mindent, amit megtehettem,
kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását,
felejtsd el arcom romló földi mását.

A Boldogságos Szűz 1917-ben, májustól októberig jelent meg a három fatimai gyereknek: Luciának, Ferinek és Jácintának. Lúcia még él, Ferencet és Jácintát II. János Pál pápa avatta boldoggá Fatimában.

 1. Hódolattal szól az ének, neked édes Szűzanyánk,
Magasztalva áldunk téged, kegyes égi patrónánk.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya

2. Fatimából jöttél hozzánk, Fölemelted trónusod
Míg csak élünk, meg nem szűnünk dicsérni jóvoltodat.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya

3. Ó Szűzanyánk kérve kérünk, Tárd ki nékünk Szívedet
Trónusodról, nézd kegyesen, Benned bízó népedet
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya

4. Szeplőtelen Szíved nékünk, Menedékünk, támaszunk
Tiéd legyen egész éltünk, Örömünk és bánatunk.
Téged dicsér mindörökké híveidnek szózata
Köszönjük, hogy itt vagy köztünk Fatimai Szűzanya

Szepes Mária

Kértem Istent...


Kértem Istent, vegye el a gőgömet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta, nem az Ő dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.

Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.

Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhető.

Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: Ő áldást adhat, a boldogság rajtam áll.

Kértem Istent, vegye el tőlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.

Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem.
Azt mondta: növekednem egyedül kell, ő majd megnyes néha, hogy gyümölcsözőbb legyek.

Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Ő szeret engem.
És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.

Ahol a szarvas inni jár,

Kányádi Sándor
költő, író

1929. május 10-én született az erdélyi Nagygalambfalván

Kányádi költészetére a változékony változatlanság jellemző: változatlan a népköltészetben gyökerező hang és a megtartó közösséghez fűződő hűség; a változékonyság a stílusban, a szemléletmódban, a tematikában és a műfajváltásokban fedezhető fel. Nagyívű fejlődése nemcsak esztétikai jelenségként érdekes, nemcsak egyediségében jellemző, hanem egy közösség változó sorsát, vágyainak, reményeinek alakulását is példázza.

Ahol a szarvas inni jár,
moccanatlan a nyír s a nyár:
még a fűszál is tiszteleg,
mikor a szarvas inni megy;
megáll akkor a patak is,
egy pillanatig áll a víz:
s ő lépked, ringatja magát,
agancsa égő, ékes ág.

Tóth Juli: Május

Kezében egy csokor
gyöngyvirággal érkezett.
Mosolya simogató napsugár,
úgy ragyogta be a kék eget,
mintha nem lett volna soha tél;
Csak tavasz, és fény...
És orgonaillattal hajolt fölém,
átölelt, szeretett.

2010.05.04.

Dsida Jenő: Hálaadás

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!  

Reviczky Gyula: Május

Virágokat hullatsz a földre,
Ha tomboló vihar megingat;
És hogyha sóhaj kél szivedből:
Az is csak édes, langyos illat.
Emelt homlokkal, könnyü szívvel
Vivhatja az a lét-tusát,
Kinek harczára te mosolygasz,
Gyönyörü május - ifjuság  

Vándorkiállítás Osliban

szólj hozzá: Vándorkiállítás

A gyermekeket különösen szeressétek, mert ők is ártatlanok, akár az angyalok, és mintegy útmutatásul élnek, hogy megtisztuljon a szívünk. Jaj annak, aki megbántja a gyermekeket!
(Dosztojevszkij)