"Szabad az, aki képes fölállni és mindent maga mögött hagyni – anélkül, hogy visszanézne."  
A. France gondolata

Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csíkja
lila, mint a
lila tinta.

Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol

Garai Gábor:

Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jókedvet adj , Uram.

Fodor Ákos:
Három negatív szó

n i n c s
s e m m i
b a j

Gryllus Vilmos: Katica-dal

Domború hátam,
Pöttyös a szárnyam.
Baktat a fűben
Hat pici lábam.
Mászom a dombra
Szárnyamat bontva.
Ringat a szellő,
Ez csak a dolga.

Szállok az égen,
Nap süt a réten.
Hét kicsi pöttyöm
Csillan a fényben.
Ámde megállok,
Rád ha találok.
Nyújtsd fel az ujjad,
Arra leszállok.

Tóth Juli: Almafavirág

"Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?"

- Így hangzik a Föld napja mozgalom egyik jelmondata.
A világ eljutott arra a pontra, hogy a Föld napját nem csak ünnepelni kell, hanem tenni, sokat tenni azért, hogy szűkebb és tágabb környezetünkben megóvjuk a levegőt, a vizeket, növényeket, madarakat, állatokat.

 Vándorkiállítás Osliban

szólj hozzá: Vándorkiállítás

Oláh András:
Katynban fekete minden

feketék a házak
feketék a fák
üszkösödő romok közt sír
fekete madár - - -

fekete a folyó
fekete a hab
feketéllő vizek mélyén
fekete halak

fekete az ember
fekete a nap
feketéllő sugarában
fekete hadak

fekete a puska
fekete a cél
feketéllő fegyver nyomán
fekete a vér

feketék a hantok
fekete a kő
feketéllő füvek között
halálvirág nő

 „Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!”
 

XVI. Benedek pápa

1927. április 16-án született a Passau meletti Marktl am Inn-ben

"Tág a világ, mint az álom,

mégis elfér egy virágon."

(Weöres Sándor)

Kosztolányi Dezső: 1.Vers

Sár és virág, kavargó semmiség,
de hirtelen, mint villám, hogyha lobban -
két sor között - kinyíl nekünk az Ég.


Hazánkban 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük A KÖLTÉSZET NAPJÁt.

Tóth Juli:Tavaszi szél

Tavaszi szél vizet áraszt,
Tavaszi szél, hozz új választ!
Nincs sok idő,
Ha eleget látott már a szem,
Szállj magadba, térj magadba,
Ó, hazátlan nemzetem!
Délfelé fúj a szél, megfordul, és visszatér.
Hegyek orma fölé emelkedik, repül, mint a sas,
Uram, fordulj felénk!
Minket most meghallgass!
Patakokkal ne szántsd fel a földet!
Kemény sziklává ne tedd a szívünket!
Hajlékunk romokban hever,
száműzöttként élünk,
Csorbát szenved minden, minden reményünk.
Hajnal sugarán szárnyra kél a lélek,
Tavaszi szél vizet áraszt,
Tavaszi szél, hozz új választ!
S kizöldül az élet. 

szólj hozzá: Tóth Juli: Kishazám

 Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.

Mondjuk együtt Hazánkért minden nap 15 órakor egy Miatyánkot !

Kosztolányi Dezső: Húsvét

Már kék selyembe pompázik az égbolt,
tócsákba fürdenek alant a fák,
a földön itt-ott van csak még fehér folt,
a légen édes szellő szárnyal át.

Pöttön fiúcskák nagyhasú üvegbe
viszik a zavaros szagos vizet,
a lány piros tojást tesz el merengve,
a boltokat emberraj tölti meg.

S míg zúg a kedv s a víg kacaj kitör,
megrészegül az illaton a föld,
s tavasz-ruhát kéjes mámorban ölt -

kelet felől egy sírnak mélyiből,
elrúgva a követ, fényes sebekkel
száll, száll magasba, föl az isten-ember.

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor az Egyház amiatt örvendezik, hogy Jézus feltámadt a halálból, s ezáltal minden embert megmentett a bűntől. A húsvétban az is megmutatkozik, hogy mi Isten terve az emberrel: a halál hatalma alatt álló régi emberből új embert teremt az örök életre. Jézus Krisztus saját példáján mutatja meg, milyen ez az új, megszentelődött ember.

 "Az emberélet keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: fölemelnek."  

Nagyszombat vezet át a sötétségből a fényre

Nagyszombaton az Egyház Krisztus szenvedéséről és haláláról elmélkedik a szentsírra tekintve. Az esti vigília szertartással érkezik el a Katolikus Egyház legfontosabb ünnepe, a húsvét, amely a kereszténység legnagyobb örömhírét hirdeti: Jézus feltámadt halottaiból, hogy minden egyes embert megváltson bűneitől.

Reményik Sándor:
A Te akaratod...

Teljesüljön a Te akaratod:
A Miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág,
És visszafele nem foly a patak.

Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd...
Az én kezem, e vézna, gyönge kéz
Hogy tartaná fel az Isten kezét?

Minden léleknek csak egy útja van
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát
És öntörvénye ellen nem tehet.

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Ki sorsával vív, alája kerül
És győz, ki néki megadja magát.

Kolozsvár, 1920. júl. 1.

Nagyböjt, Nagypéntek

"A szent húsvéti eseményben az Úr Krisztus megváltotta az embert, és tökéletes módon tisztelte Istent. Halálával legyőzte halálunkat, föltámadásával újjáteremtette az életet. Az Úr szenvedésének, halottaiból föltámadásának három napja ezért az egész egyházi év csúcspontja." (Római misekönyv)

Sík Sándor: A keresztúton

Megy a Jézus a Kálváriára,
Fejében a töviskoronája.

Véres rózsák verték ki a testét.
Megy a Jézus, viszi a keresztjét.

Most először roskadt el alatta,
Vad pribékek keze fölrángatta.

Szeges szíjak a húsába tépnek,
Borzalommal kísérik a népek.

Szeges szíjak csontig elevenbe.
Jön az úton Szűzmária szembe.

A szeméből mennyek mosolyognak,
De szívében hét tőre pokolnak.

Nézi Jézust, nézi a keresztfát,
Azt a véres, verejtékes orcát,

Azt az Arcot, azt az édes-egyet,
Aki az ő testéből testedzett.

Kis Betlehem boldog éjjelében
Ő ringatta ámuló ölében,

Ő mosott rá, főzött és dagasztott,
Ágya szélén de hányszor virrasztott!

Ruhácskáit szőtte, fonta, foldta,
Haj pedig már akkor is de tudta...!

Ó hogy nézte távolodó képét,
Mikor elment, három éve, végképp!

Nézi most is, rogyadozó testtel,
Kicsi fiát a szörnyű kereszttel.

Nézi, nézi, fátyolodó szemmel.
Megy a Jézus, utána a tenger.

Véres úton, végestelen hosszan:
Tenger ember, férfi, gyerek, asszony.

Véres tajték veri ki a mesgyét.
Valamennyi viszi a keresztjét.

Nem hiányzik senki sem a sorból:
Legelöl a tizenkét apostol,

Utánuk a számolatlan ezrek,
Ködbevesző végtelen keresztek.

Ott piheg a sok mái szegény is:
Édesapám, édesanyám, én is!

Hétfájdalmas, nézz ide miránk is,
Krisztus Anyja, légy a mi anyánk is!

Pilinszky János: Agonia Christiana

Szellőivel, folyóival
oly messze még a virradat!
Felöltöm ingem és ruhám.
Begombolom halálomat.

 Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.
Jn 13,1-15

Jézus a halált saját halálával győzte le, amelyet az utolsó vacsorán elővételezett azzal, hogy kezébe vette a kenyeret, megtörte, majd kiosztotta a tanítványoknak. Amikor ugyanis húsvétkor meghalt a kereszten, a kenyérhez hasonlóan ő is megtöretett, hogy szétoszthassa önmagát.

Tovább…