Visszatér mind, ki nagyon szeretett. A sírból is, mint Jézus egykoron. Ki tudja, lelkek erdő-sűrűjében Vele mikor és hol találkozom? Ki tudja, hányszor lopja be süket szívünkbe síró kisdedként magát? Kerek szemének fölfénylő kútjából a tegnap meghalt mosolyog rád. Tán egy voltál te is azok közül, ki visszatérve újra testet ölt? Bolyongsz, majd egyszer rég-ismerősként köszönt az ismeretlen messze föld.

Már jártál itt, a mélyzöld gesztenyék fehér gyertyái rád derengenek, kapuk alól egy arc villan feléd, mint hű társak, hívnak a kék hegyek. Egy illat érint, földbe hullt nyarak édes ízén át valaki izen. Bölcsőd előtt ez volt tán otthonod? Ha mondanád, nem hinné senkisem. Csak állsz magadban, szédülten forog körülötted minden, lassan elmerül az ismerős táj, hangok, emberek... s te bolyongsz tovább, ismeretlenül.

Szabó László Dezső
Üzent nekem
(Püski Sándor emlékére)

Üzent nekem, pedig nem ismertem,
valahol egy felhőn ült felettem,
szelíd szeméből szívemig sugárzott
az a láng, melyre éltében úgy vigyázott.

Nincs lehetetlen és nincs soha vég,
meg kell találni népünk szellemét,
gyökérig nyúlni, le a földbe,
honnan születtük, s nyugszunk mindörökre.
Mindig megtenni, amit csak lehet!
Ha költő vagy, faragj rímeket,
ha kiadó vagy, adj ki könyveket,
törölj vele, vagy fakassz könnyeket,
szórj betűket, mint nemes magot,
kis életedben így alkotsz nagyot!
Nyelvért - hazáért élni, halni tudni,
nehézségek elől soha el nem futni!

Közel egy század diadalmas harca
rá van nemesülve kedves, öreg arcra.
Ismeretlenül is így üzenget szépen:
így szolgáljam én is nyomorodott népem.

---

Isten tenyeréből küldj felénk egy áldást
könyörögd ki nékünk a magyar megváltást!

2009. 08. 12. SZLD.

2009. augusztus 15.
Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)
 

 

"Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, akinek öltözete a nap volt, lába alatt a hold, és a fején tizenkét csillagból álló korona."

 

Nagyboldogasszony
Tóth Juli

Édesanyánk ragyog a Napban,
Aki sohasem ismer alkonyatot.
Fény a palástja, koszorúja csillag,
Mosolya elűzi minden bánatod.

Égi Anyánk ragyog a Napban
hófehér virága tárt kehely,
Ha fáradt fejed az ölébe hajtod,
szeretetével boldogan ölel.

Édesanyánk ragyog a Napban
Szentkoronáján tündököl a fény,
Óvd, vigyázd árva nemzetünket!
Anyai szíved titkos rejtekén. 

 

 A legfiatalabb dogma Máriáról, de maga az ünnep igen ősi. Szent István király is Nagyboldogasszony ünnepén halt meg. Mária, mint mindannyiunk édesanyja közbenjár értünk fiánál, imádságra, bűnbánatra hív mindannyiunkat.
Szűz Mária, Jézus anyja, Istenanya. Jézusra való tekintettel Isten megóvta őt a bűntől, és élete végén testestül-lelkestül a mennybe vitte. Az egyház ősi hitét 1950-ben tette XII. Pius pápa kötelező hittétellé. Mária, égi édesanyánk, Jézus közeléből segít életünk küzdelmeiben. 

Lennék ...
Tóth Juli

Lennék virág, kit csókkal
ébreszt hajnali sugár.
S illatának bölcsőjében
megpihen a nyár.

Patak lennék, víg csobogó,
gyémánt vizű tiszta,
Kiben arcát meríti a vándor,
égő szomját oltja.

Harang lennék, aki
hitét dalolva hirdeti,
Oltárokról száll az égig,
hű reménye élteti.

Csend is lennék
mély, néma csend.
S ami bennem szólna,
álmok, húrján örökké,
hangtalan dalolna.

Érge rajzolt térkép......

AUGUSZTUS 12. – NEMZETKÖZI IFJÚSÁGI NAP

Petőfi Sándor: Ifjuság (részlet) Mondják hidegnyugalmasan Az öregek: Szilaj, bolond fiú vagyok, Csendesb legyek. Vénség az életnek viszhangja csak, E tompa hangok meg nem bántanak. Szilaj vagyok, igaz; s bolond? Az is lehet. Az észt tanácsra nem hivom, Csak a szivet. No de fejemnek is hasznát veszem: Reá bokrétás kalpagom teszem.

Radnóti Miklós: Mint észrevétlenül (részlet) Mint észrevétlenül álomba hull az ember, úgy hull az ifjukorból a férfikorba át; már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel s apányi lett körötte már egyre több barát. Apa és kisfia most együtt látogatják, s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt, ki érti még lobos szivének sok kalandját, s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.

 Napközi fohász

Kezembe adtad magadat Istenem:
keresésedet szabtad hitemnek!
Igazságodnak zálogát viselem,
ó hogy bírjam el ily nagy terhemet.
Míg aggódásomat elveszed -
bár bírnám lábad elé önteni lelkemet.
De én együgyű jámbor, ki felesel,
ki e földön két lábon járok, egyenesen,
sorsomat magamon viselem:
kitárom két kezem, üresen,
tölts el irgalmaddal engemet. Ámen

Naszádos József

Lengyel Jolán: Üzenet

Tudd! Átölelhet még
a várva várt csoda.
Te nem hiszel benne,
ám eljuthat oda,
hol a robot hangja zeng
és nincsen dáridó,
s a vén diófa lombaja alatt
csak sírni volna jó.

Félreértenének,
így azt sem teszed:
Hát rajta! Ne tétovázz,
emeld fel fejed!
Nézd a napfénye
mily' szépen ragyog.
Míg látod, ne hidd el
itt az alkonyod.

Urunk szineváltozása

Dán 7,9-10.13-14 v. Pét 1, 16-19 - Mt 17, 1-9
A Tábor-hegyi megdicsőülés ünnepét eredetileg csak a keleti keresztények ülték meg. A nyugati egyházban III. Kallixtus pápa rendelte el hálaünnepül annak emlékére, hogy Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetésével a magyar seregek, 1456-ban Nándorfehérvárnál győzelmet arattak a törökök felett. Ennek emlékét hirdeti az egész világon a déli harangszó. Jézus megdicsőülésének helye, a régi hagyomány szerint, a Tábor-hegye volt. Ide ment fel három tanítványával: Péterrel, Jakabbal és Jánossal.

Juhász Gyula:
A Tábor hegyén

Ez volt hegye az elragadtatásnak.
Nagy, napsütéses, tömjénes vasárnap,
Ünnepe az életnek, a csodának.

Aranyos arccal fölnézett a Mester,
Ruhája hónál tündöklőbb ezerszer,
Ó, ily fehér még nem volt eddig ember!

Jött Mózes, aki eltűnt, mint egy álom,
Illés, ki elszállt lángoló batáron
S három tanítvány, boldog halaványon.

És monda egy: Mi szép, mi szép az élet,
Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,
Építsünk hármas hajlékot tinéktek!

Nem szólt a Mester. A fény és a mámor
Elrebbent mirhaillatként arcáról
S lenézett a hegy napos magosából...

És lenn, ahol a Golgota vet árnyat,
Látta a méla, néma olajfákat,
Hol nemsokára lelke holtrabágyad!

Placid atya: A túlélés alapszabálya  

 

Puszta Sándor: Ki hegyre megy

Ki hegyre megy, annak 
Kardok közt kell járni
S odafönt a csúcson
Keresztnek kell állni.
Az jut csak oda fel,
Kit Isten keresztel,
De nem babér által,
Tövissel, kereszttel.
Százezer kard éle
Fog szívébe vágni,
Mégse engedj Uram
Félúton megállni.

Tóth Juli: Augusztus

Tikkasztó a nyári hőség,
forrón perzselő a Nap.
kókadoznak a virágok
az árnyas lombú fák alatt.

Sárga-pártás napraforgók
mosolyognak a mezőn,
S az augusztusi ég ragyogva
rájuk hajol ölelőn.

2009-08-01