"Köszönöm Istenem szép magyar hazámat,
Erdőt, mezőt, hegyet, napsugaras tájat.
Ahol megszülettem, ahol gyermek lettem,
Ahol csillagok ragyognak felettem.
Amen"
"de a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!"
Nagy László: Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
Jegyezvén szalmaszállal -… mindig és mindig: bűnökben édesült, iramult napok habjaiban fuldokló emberek, egy szalmaszállal, tudjátok-e? talán a menthetetlent mentitek.
-…kívül és belül: poklosan örvényült, háborult világ, de a remény sohasem meghaló, ha minden utolsó szalmaszál ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!
Tóth Juli: A negyedik gyertya
Miként a gyertyaláng, úgy kellene élni,
Szeretet melegét, a szívekbe égni.
Sötétség éjjelén fényesen lobogni,
Hajnalhasadáskor, csendben elaludni.
Pozsonyi Ágnes: Szállást keres a Szent Család
Te, beengeded a kopogtató Máriát,
hogy megszülethessen benned a Kisded?
Kitárod szíved kapuját,
hogy befogadd a Szeretetet -
az ajándékot, melyet
néked hozott a Megszületett?!
Lámpást gyújtasz-e bévül?
Vagy sötétben botladozol
keresgélve - mint a Szent Család -
meleg otthont, biztonságot…
Vagy választod a gyávaságot,
s elég néked a csillag fénye
- mely közeledik Betlehembe,
hirdetve a Messiást -,
elég neked, ha e fény csak
az ajándékok özönét
csillogtatja e szent éjen?!...
S nem kiáltod:
Éljen, éljen, Glória!
Megszületett a Megváltónk,
Dicsőség Istennek Fia!?
Mit választasz, mire vágysz?
Szíved kérdezd…
s ha odabenn pislákolni kezd a láng,
éleszd tüzed, tárd kapudat,
s engedd be a FÉNYT, magát!
Nem tudom, már merre menjek,
merre induljak az éjben.
Homályos, sápadtan a Hold
világol konok, mély, sötétben.
Öröm gyertyája, ha kigyúl
bús keresztek holt tövén,
Beragyogja a szíveket,
szelíd csenddel a remény.
Advent harmadik vasárnapja - a harmadik angyal eljövetele
Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral.
Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz.
Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.
Advent harmadik vasárnapja, az örömvasárnap. E nap liturgikus színe a rózsaszín, így hagyományosan ezt a gyertyát ekkor kell meggyújtani a koszorún.
Füle Lajos: Fenyőfát visznek az úton
Fenyőfát visznek az úton,
az ablakunkból bámulom,
házóriások közt hova
megy az az ember s az a fa.
Ezerszemű ház integet,
benn csillagok és kisdedek
és Józsefek és Máriák,
bölcsőkre hajló sok család.
Úr Jézus Krisztus, hol lakol?
Ott túl a sok-sok ablakon?
Fenyőfa-illatú szobák
lakói gondolnak-e Rád?
Vendég vagy-é vagy Messiás?
S ha egyik sem, hát ki a hibás?
Lehet, hogy zárva szív, kilincs?
Lehet, hogy tömjén, mirha sincs?
Aranyunk nekünk sincs, tudod,
mégis szegényes otthonod
lehessen hajlékunk, szívünk,
s tömjéned, mirhád, hogy hiszünk.
Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta
Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt acikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van mégegszer:
Adj Uram békességet,
hogy elfogadjam azt,
amin nem tudok változtatni.
Adj Uram bátorságot,
hogy megváltoztassam azt,
amin változtatni tudok.
Adj Uram bölcsességet,
hogy felismerjem
a kettő közt a különbséget.