Jobbágy Károly: Mondják, a himnuszt énekelték

Mondják, a himnuszt énekelték
úgy indultak a puskatűznek
s a könnygáz meg a tűzzel telt ég
sem riasztotta vissza őket.

Csorgott a könnyük.
Talán sírtak.
Csorgott a vérük.
Belehaltak.

Diákok voltak.
S ők csinálták
a dicsőséges forradalmat!

1956. október 24.

PPS katt a képre!

Pethes Mária:  Ellenfények
 

Gátfalvi Istvánnak

Lerombolja az ősz a fasor akusztikáját.
Halkul a fény a kerítéslécek között.
Hulló mogyorók érzelgős előadásában
töredék szonátát hallgatnak a kert

ülésrendjébe süppedő rózsák. Az árnyékok
graffitijét lemossa a nyugalom vázlatáról
az eső. Mosolyod rianásától fölrebbennek
arcodról a siránkozó varjak. Szemhéjad

alá menekül a Nap. Nyáridőbe tett
igéken újabb és újabb helyekre
emigrálsz az elmúlás elől. De mégis

mindig visszatérsz a tarkódra célzott
ellenfénybe, hogy megörökítsd két,
összefonódó kéz meztelenkedését.

  

         

A szeretet az az édesanya, aki keblén táplálja fiait, az erényeket, szeretet nélkül ugyanis egyetlen erénynek sem lehet élete. Lehet az embernek erényes cselekedete, de a szeretet érzülete nélkül még sincs benne igazság.

Sienai Szent Katalin

Tóth Juli: Őszi ragyogás

Mintha tavasz lenne,
az ég oly kéken ragyog,
De a kertek alatt már
az elmúlás andalog...

Áll az idő, mint eltévedt,
szomorú vándor.
Áll, egyedül, árván,
könnyek tengerének partján,
vagy bárhol;

Körül, fájdalom lombja hull:
őszülőn, csendesen,
Idelenn a hallgató magány,
S fönn, a ragyogásban:
a Végtelen.
 

Lesznai Anna: Ők

Ők, kik időknek mélyén nevettek,
A vígságomból egy-egy részt elvettek;
Kik fát, virágot énelőttem láttak,
Tudtak szépszavú danoló imákat.

Ők, akik régen szerettek és sírtak,
Helyettem mindent megtettek s megírtak -
És akik jőnek, ha majd fekszem holtan,
Átlépik sírom s nem tudják, hogy voltam.

Áprily Lajos

Valamikor vadlúd voltam

Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök,
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.

Október
Juhász Gyula

A fény arannyal öntözi még
A szőke akác levelét,
De ez a fény, megérzem én,
Már októberi fény.

Az alkony lila fátyla alatt
Tarka tehenek hada halad,
Vígan elbődül, hisz haza tart,
De ez már őszi csapat.

A kertben tarkán égő színek,
Virágok, dúsan vérző szívek,
Rajtuk az este harmata ring,
De ez már őszi pompa mind.

Fényt, krizantémet, dalt, harmatot
Lelkemben vígan elringatok,
Megszépül lassan, ami rég volt,
De ez már októberi égbolt!

Tóth Juli: Ősz

Megérett a csipkebogyó.
Itt van az ősz újra!
Reggel, ködök ereszkednek
az erdei útra.

Lassabban jár, fáradt a nap,
fenn a kéklő égen;
Sziromruhát vetkőznek
virágok a réten.

Búcsúznak az árnyas lombok
Nyíló dió koppan,
S kertek úsznak, gyönyörű,
édes illatokban.

2008-09-02

Csokonai Vitéz Mihály: Október

"Már hát elérkezett a víg október is,
Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.
Itt van a víg szüret, s mustos kádja körül
A szüretelőknek víg tábora örül...."