Amikor az ember teljes létezésével belevegyül Isten szeretetébe, akkor lelkének ragyogása tükröződik külső megjelenésén is”.

Lépcsős (Klimakosz) Szent János 

Füle Lajos: De jó is újrakezdeni!

De jó is újrakezdeni
az életet, naponta hittel!
Mosolygó szívvel veszteni
a tegnapot, mely rosszra vitt el,
s ahnnan meghozott a reggel.

A fáradság bilincseit
a hajnalok vígan ledobják,
pehelyként dobja föl a hit
a holnapok kőszikla-gondját,
s zászlóit az imák kibontják.

De jó is hálát mondani,
Érezni a kimondhatatlant,
Éhet és szomjat oltani,
Hol szüntelen terített asztal:
Az ige vár, táplál, marasztal.

De jó is frissen menni bölcs,
jó utakon, jó cél felé, míg
szívünkben, mint a jó gyümölcs,
új emberünk lassan megérik...
De jó így haladni - égig!  

Fuchs Éva: Ima

Irgalmazz a vétkeseknek!
Adj erőt, -
felégetnem a zöldellő mezőt,
adj lángot tüzemnek,
értsem azt, mit a szikrák üzennek,
adj értelmet földi valómnak,
adj testet a reménynek,
oly édes az enyészet,
szavaim koppanva kemények,
rög temet, kereszt jeltelen jelez,
pusztulni születtem, de célom, nem ez,
firkálok remegő-reszkető ujjakkal,
azután a ,,girbe-görbe" betűket szélnek eresztem.

Istenem! Adj értelmet a létezésnek...
 

Bölcsesség

Mindennek rendelt ideje van,
és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
Ideje a születésnek
és ideje a meghalásnak;
ideje az ültetésnek,
ideje annak kiszaggatásának,
amit ültettetett.
Ideje van a sírásnak és ideje
a nevetésnek;
ideje a jajgatásnak és ideje
a szökdelésnek.
Ideje van a keresésnek és ideje
a vesztésnek;
ideje... a megőrzésnek...
és ideje az eldobásnak.”

(Préd 3,1-2, 4-6)

Ipolyvölgyi Németh József
Jó tanács: Homokba írd

Bánatodat, panaszaidat a homokba írjad!
Ha fáj valami úgy akárkinek azt el ne sírjad!
Homokba írjad, a porba írjad a szíved bánatát.
Bármilyen nagy, az embernek azt ne mondjad!
A terhedet csendesen hordjad.
A mások bűnét, gyarlóságát a homokba írjad?
A megnemértést, támadásokat föl ne rójad!
A mester is így cselekedte azt.
Bár várta Őt a bús, nagy fakereszt,
Az asszony bűnét Jézus a porba írta.
Ő elfeledte, a szél meg elfújta.
Legyen az bármely szent igazság, mindig eltapossák;
Ha vérzik a szíved, azt mosolyogják.
Ezért ha égig ér a bánatod, ha könnyedet el nem
sírhatod!
Hordoznod kell, el kell, hogy bírjad!
Ha nem látják, hát homokba írjad!
Emlékeid, mik idekötnek, homokba írjad!
Mit kölcsön adtál önbizalmat, a porba írjad!
Így jóbarátod lesz a világ, de ínségben éhen veszni hágy!

Ám biztosan számíthatsz az Úrra!

Ezt márványba vésd! Ezt ne írd a porba!

Alattad a föld,

...feletted az ég...

Kemény György: Barátaimhoz

Ugy fölzavartátok szunnyadó lelkemet,
Mint pihenő tengert a zugó zivatar.
Hányódik a lelkem szélüzött csónakként,
Mit a morajló hab földob, majd eltakar.
Keresem a partot, kutatom a révet,
De megzavart lelkem valahogy eltévedt.

Lelkem közelébe akartatok nyulni,
Miként a gyöngyhalász tenger fenekére.
Gyöngyöket kerestek a lélek rejtekén,
S ki tudja: ujjatok igaz gyöngyöt ér-e?
Gyöngyre ha találtok, a ti érdemetek,
Ti zavartátok föl szunnyadó lelkemet.

Ha pedig csalódtok fölzavart lelkemben,
S igazi gyöngy helyett kavicsot találtok:
Csalódott halászként én szegény lelkemre
Hideg kavicsáért ne mondjatok átkot.
Mert tehet-e arról a lélek, a tenger,
Ha gyöngyét már régen meglopta az ember?

Juhász Gyula: Ámen

Majd elmúlok szelíden, mint egy álom
És följárok bús téli éjszakákon.
A magyar bánat szenderét virrasztom
S kopogtatok a túlvilági ajtón.
A magyar Istent kérem csöndesen meg,
Hogy irgalmazzon árva nemzetemnek
S véremnek bíborából lesz kelendő
Az új hajnal, a boldogabb jövendő

Szent Balázs püspök, vértanú közbenjárása által szabadítson meg és őrizzen meg téged az Úr a torokbajtól és minden más betegségtől az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a Krisztust,
aki bennem él,aki növekszik,
s még olyan kicsi
mutasd be, kérlek,
az Atyának.
Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a szívet, mely alig remél,
csak tépelődik,
s a felét hiszi,
tedd ki a Fénynek
a Gyógyulásnak.
(Szent-Gály Kata)

Kányádi Sándor: Február

Tőkés István: Hétköznapok - ünnepnapok
(részlet)

Az egyházi év és az ünnepek - Február
Az egyházi kalendárium szerint a februárban kezdődő vasárnapok már a húsvétra néznek, tehát nem visszafele a karácsonyra, hanem előre a húsvétra. Vége a karácsonyi ünnepkörnek. Ez a hónap egyházilag a Böjtelő hava, illetve - Bod Péternél - a böjt előhava.

A februári időt azért hívják Februárnak (Halak hava), mivel a fabruare latin szó ,,annyit tészen, mint megszentelni, megtisztítani... Ez volt szentelve (a pogányoknál) Februárnak, a tisztaság istenasszonyának, akit tisztelnek a gyermekszülő asszonyok, hogy őket természeti tisztátalanságokból megszabadítaná."

 FEBRUÁR – BÖJTELŐ HAVA – TÉLUTÓ – JÉGBONTÓ HAVA