Áprily Lajos: Valamikor vadlúd voltam

Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.

Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök,
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.

Hajas István: Ne sírj anyám

Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll elõtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.

Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelõ karokkal
Egy eggyé olvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?

Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hõsi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll õrt, az õshatárokon!

Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön õrködik fiad.
Hõsi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg - hazátok szabad!
Testvérkarokkal - magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"

Bertók László: Nem a szenvedély, nem az indulat

Nem a szenvedély, nem az indulat,
csak mert elfogytak benned a szavak,
s a túlfolyó, a sose végleges
szájból kicsusszan, hogy sem az, sem ez.

S fülelsz, mint akit hallgat valaki,
hogy akkor mit kell mért választani,
hová a nincsben a biztos irány,
ha minden minden, csak a semmi hány?

S indulsz, mert menni, s annyi munka van,
tördeled, fested, bütykölöd hogyan,
alul sírt ásol, föléje eget,
középen meghalsz, de nincs felelet.

(2003. június)

  A Rábaköz a vendég a Polgárok Házában
Turbók Attila - Kisalföld Napilap

Tucatnyi rábaközi kiállító termékei, tárgyai mutatkoznak be Budapesten 

Három hétig a fővárosi Polgárok Házában vendégeskedik a Rábaköz. A tájegység egy programsorozat keretében mutatkozik be Budapesten, nevezetességei révén.

Tovább…

 

Ma van Kálmán Imre születésnapja és Lehár Ferenc halálának évfordulója. Az ő tiszteletükre tartják 2002. óta,
okt. 24-én a Magyar Operett Napját.

PPS katt a képre!

Juhász Gyula: Liszt Ferenc emlékezete
(részlet)

Ó nagy világnak hírhedett zenésze,
Kinek csodás és gazdag húrokon
A legnagyobb költő hódolt szerényen,
Lélekben és zenében oly rokon;
A kései kor bánatos művésze,
Hogy emlékezzék méltón vissza rád,
Ki egykor lázban és gyönyörben égve,
Világot járva hódítál hazát
S míg arany és taps váltakozva csengett,
Magyarnak tudták ott künn Liszt Ferencet!

1811. 10. 22. 199 éve született Liszt Ferenc

Földünkért Világnap

Juhász Magda: Haldoklik a Föld

Haldoklik már a Föld,
a szíve is beteg,
nagyokat döng a föld alatt,
és néha megreped.
Ha szíve végleg megszakad,
ember, mi lesz veled?
Sutba dobhatod álmodat,
s rabolt pénzedet.
Felettünk van az ég,
és alattunk a pokol?
Mi cérnaszálon függünk
a létben valahol!
De a cérna egyszer elszakad,
mert betelik minden pohár,
és szétszóródik az űrben
az ember, az ostoba kufár.

Gál Éva Emese: Ablak

A végtelen csak addig otthonom,
amíg nyithatom és bezárhatom,
hogy biztonságot nyújtson az az űr,
ami határtalan marad belül,

s csak szívünk galaxisával dobog.
Sejtekként ragyognak a csillagok,
hogy véges létünkben a végtelen
a hiány kiáltójele legyen.

Szaporodnak a gondok, mint a csend.
Egyre több csillag hamvad idebent,
s egyszer az égbolthoz nem lesz elég

a kívül-belül rekedt messzeség,
mintha a távlat bezárná magát.
Ablaktalan lesz az egész világ. 

A svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán döntött úgy, hogy
október 16. legyen a KENYÉR VILÁGNAPJA. A világnap célja, hogy bemutassa a világ legfontosabb élelmezési cikkének - az életfontosságú ásványi anyagokat tartalmazó, fontos energiaforrásnak -, a kenyérnek a jelentőségét.

Kerekes András: KENYÉRSÜTÉS

Emlékszem még az illatára -
a lusta téli hajnalok
sötétje szálkás jégvirágba
bújtatta el az ablakot,
nagyanyám mindig ilyenkor ébredt.

Én lelkendeztem a kenyérsütésnek.
A lisztes szakajtó, puha fehérség,
sercegő lángosok a tűzhelyen,
s friss kávé hirdették a békét,
amely a sült kenyér körül terem,
az elnyújtóztató szerény kegyelmet,
olcsó szegények drága kincsét.
Külön-külön minden szeletnek
ma újra visszaérzem ízét.

Nagyanyám nincs már, a kenyér
nem halt meg: Ő lett kevesebb.
Este, ha csend van, megindul a szél,
az élő és a holt, örök keret,
hogy együtt élünk, és hogy nélkülük
apró morzsákra szétesek -

kendőt kötött, nehogy elhulljon hajaszála,
a tészta még csak csendesen pihent.
Emlékszem sűrű illatára.

Avilai Szent Teréz:

"Adj nekem gazdagságot
vagy szegénységet,
Adj nekem vigasztalást vagy
szomorúságot...
...Ha pihenésemet akarod,
szeretetből pihenni akarok.
Ha úgy rendeled, hogy dolgozzam,
munka közben akarok meghalni.
Igen, Uram
mit akarsz tenni velem?
Csak mondd meg hol,
hogyan és mikor."

Egyház egyik legnagyobb női szentje, a világirodalom legnagyszerűbb nőíróinak egyike, VI. Pál egyházdoktorrá nyilvánította (1970).

A Fehér Bot Napja

Arany János: Vakságban

Köszönöm, oh Isten, köszönöm azt neked,
Hogy hatvan évemig láthatnám remeked,
Ezt a szép világot...


Célja a közvélemény figyelmének felhívása a vakok és gyengén-látók sajátos helyzetére, keresve gondjaik megoldásának lehetőségeit

Weöres Sándor :BALLADA HÁROM FALEVÉLRŐL

Lehullott három falevél
észrevétlen az őszi ágról.
És jött a szél, a messzi szél,
egy messzi, másik, új világból-
Elröpült három falevél
Az egyik magasba vágyott;
talált a felhők közt új világot,
emelte, emelte a szél.
A másik rohanni vágyott;
magasba hágott és mélybe szállott,
sodorta, sodorta a szél.
Harmadik szédülni vágyott;
szemét lehúnyta, semmit se látott,
kavarta, kavarta a szél.
Lobogott három falevél.
Lehullott három falevél
tehetetlenül a világból.
Ott lenn a sár, fekete, mély-
ki emel fel az őszi sárból,
ti szegény három falevél?

Reményik Sándor: Sápad az arany...

Nem látjátok, hogy sápad az arany,
A lelkünk aranya?
Égető, bontó, maró folyadék,
Gyilkos szer fogta meg.
A kéz, mely rácsöppenti, nem remeg,
S vajjon mi marad még,
Ha lelkünk aranya is elveszett?

Ezt mentettük mi át:
A lelkünk kibányászott aranyát
A nagy viharból a szegényes révbe.
Ezt, s a hivatást: még mélyebbre ásni.
A lélekre ma nagyon kell vigyázni.
Csak az Isten, s a lelkünk van velünk.
Nem maradt egyebünk.

Fodor Ákos
Egy Basho-kép

agg ágtól búcsú-
levelet kap a patak
s elsiet vele

Rózsafüzér királynője

Hálaünnep a mai, Mária közbenjárásáért, az Isten segítségéért. Máriával együtt újra meg akarjuk erősíteni az igent az Isten akaratára. A rózsafüzér imádságában pedig, Jézus életéről elmélkedve, Isten iránti szeretetünkben szeretnénk megerősödni.

571-ben Lepantónál - egy tengeri ütközettel - megkezdődött a török hatalom hanyatlása.
V. Szent Piusz pápa a csatát segítendő a rózsafüzért imádkozta, közben látomása volt, mégpedig a győzelmet látta. Valóban, délben a szél megfordult, a füstöt a törökökre vitte, így a keresztesek győztek.
A pápa a győzelem tiszteletére engedélyezte az ünnepet. 1716-ban Péterváradnál is a rózsafüzér imádkozása segített győzelemre. XIII. Gergely pápa elrendelte az ünnepet, XI. Kelemen pápa az egész egyházra kiterjesztette.

  Nehéz Ferenc: Csak a nóta a miénk
(részlet)

"...Harminc rendőrt is megkérdeztünk tán, közben átmentünk egy hídon, mikor hirtelen egy óriási térre toppantunk. Szép tér volt, szobrok is álltak a közepén, meg hatalmas rúdon, de félig leeresztve: egy szép magyar zászló. A zászló alatt kőemelvény volt, az emelvény előtt pedig rengeteg nép. Most trombita harsant s az egyik utcából katonák sorakoztak a térre. Utánuk cserkészek. Bámulva, leesett állal néztük az egészet, káprázott a szemünk.
- Mi készülhet itten? - súgta Szalai Pál, miközben pislogva nézte a zászlót. Láttam, csepp híja, hogy nem kezdi el a rívást.
- Odanézz! - kaptam meg a kenyeres karját.
Felmutattam a házakra. A házak homlokán zászlók lengtek, de mindegyiken sötét, fekete zászló.
- Valaki meghót - súgta Szalai Pál - s alighanem mostan temetik az illetőt.
Befurakodtunk a tömegbe. Az emberek arca komoly volt, nem is szóltak sokat, ha mukkantak, azt is igen halkan tették.
- Ki hót meg? - kérdeztem nagy súgva az egyik úriembertől.
Rám nézett, végigmért s ezt felelte:
- Senki.
- Akkor kit gyászolnak?
- Az aradi Tizenhármat..."

Weöres Sándor: Az elmosódó határok

Aki elkezdi lebontani egyéniségét, mindjobban elveszti a határt saját és mások lelke között.
Ha embertársa szemébe néz, megérzi annak érzéseit és felismeri: ,,ez is én vagyok"; ha egy kutyát megsimogat, megérzi annak egybemosódó világát: ,,ez is én vagyok"; ha egy bútort hosszabban érint, átveszi annak tagolatlan csöndjét: ,,ez is én vagyok". Saját lelke már nem csak az övé s mindennek lelke az övé; minden átlátszó, mintha kristályból volna; egyszerre mérhetetlenül gazdag, teste-lelke felfrissül és egyforma örömmel tölti el a munka, pihenés, társaság, magány.

Assisi Szent Ferenc imája

Uram, tégy engem a te békédnek eszközévé! Add, hogy: hol a gyűlölet
tombol, oda a szeretet vigyem. Ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsátást
vigyem. Ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem. Ahol a kétség
tétovázik, oda a hitet vigyem. Ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot
vigyem. Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem. Ahol a
szomorúság fojtogat, oda az örömöt vigyem. Ahol a sötétség rémít, oda a
világosságot vigyem. Uram tégy engem a Te békéd eszközévé!

 Assisi Szent Ferencnek, az állatok patrónusának emlékére ünneplik világszerte az állatok napját.

Tovább…

Rónay György: Mondd, szereted az állatokat?

Mondd, szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük, csak éppen
nem beszélnek?

Mondd, szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinlának, hogyan élnek,
s a magzuk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor
komor
csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat.
Elnézem őket,
ha játszanak, alszanak, vagy tűnődnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány,
mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg
a bennük szorongó miértet;
segíts nekik, mondd ki helyettük
azt, ami ott ködlik a testük
vaksi lelkében - vidd közelebb
az állatokhoz az embereket,
hogy megértsenek végre minket.

S mi is őket, kisebb testvéreinket.

Márai Sándor: Négy évszak
(részlet)
Október

Az erdőnek olyan szaga volt, mint egy régi, nemes fából faragott ruhásszekrénynek. A tisztásra néha kilépett egy őz vagy egy öregedő moziszínésznő. Volt valami századon kívüli ez októberben. Soha nem éltem ilyen választékosan: az október sugártörésének oldatában lebegtünk, s csaknem jambusokban szóltunk a pincérhez. A világ elegáns volt és illatos.

Takács Gyula: Szüreti vers

Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.

Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!

 Az Idősek Világnapja

Az őszidő is szép lehet...

Ó,Nagyasszony,nemzetünk reménye! Rád szegezzük könnytelt szemeink
Veszni indult István öröksége,szép kertedben hős erényeink.
Szállj közénk és sírj Te is velünk,vigasztald és mentsd meg nemzetünk!

Tovább…

Bölcsesség

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon.
Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint,
kavics koccant az üveghez,
vagy néhány száraz falevél rezzent a földön,
ha ülve maradsz, a csoda kívül reked.
Te nem nyitottál ajtót neki."

Szepes Mária