Ő Olaszország védőszentje, a kereskedők, a szegények, a szociális munkások, a környezetvédők és az állatok patrónusa.

Az 1181-ben született Ferenc édesapja dúsgazdag posztókereskedő volt, aki fia ifjúkori léhaságait szó nélkül finanszírozta. A férfivá serdült Ferencet azonban sem az üzleti élet, sem a tanulás nem vonzotta. Nem úgy a katonáskodás: részt vett több háborúban, többször megsebesült. Spoletoi betegsége idején egy látomásában megjelent előtte Jézus Krisztus, aki felszólította, forduljon vissza. Ferenc ezután végleg felhagyott a léha élettel, nem törődve azzal, hogy apja kitagadta, rendbehozatta a Monte Subinco-i bencés szerzetesek Assisi közelében lévő templomát, és szegénységet hirdető követőivel rendalapítási kérélemmel fordult III. Ince pápához, aki ezt rneg is adta. A rend a szegénység erényén alapult és Ferenc halála után a közösségek gyorsan szaporodtak Itáliában, de misszióik eljutottak Angliába, spanyol, német és magyar földre is. Magyarországon először a XIV. században íródott Jókai-kódexben jegyezték le tetteit: prédikált a madaraknak, megszelídítette a városban garázdálkodó gubbiói farkast, testén viselte Krisztus sebeit. 1228-ban avatták szentté.