Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinegemadárnak.   Szeretne elmenni, ő is útra kelni. De cipőt az árva sehol se tud venni.   Kapkod fűhöz-fához, szalad a vargához, fűzfahegyen lakó Varjú Varga Pálhoz.   Azt mondja a varga, nem ér ő most arra, mert ő most a csizmát nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának, a bölömbikának, kár, kár, kár, nem ilyen akárki fiának!   Daru is, gólya is, a bölömbika is, útra kelt azóta a búbos banka is.   Csak a cingének szomorú az ének: nincsen cipőcskéje máig se szegénynek.   Keresi-kutatja, repül gallyrul gallyra: "Kis cipőt, kis cipőt!" - egyre csak azt hajtja.

70 éve történt

1940. augusztus 30-án

A második bécsi döntés értelmében Észak-Erdély ismét Magyarország fennhatósága alá került.
A döntést Bécsben a Belvedere palotában hirdették ki.
Erdély 43 000 négyzetkilométeres területe 2,1 millió lakossal (melynek 51,4 %-a volt magyar) került újra Magyarországhoz.

Kosztolányi Dezső: A vendég

A nyár bedobta rózsakoszorúját
múlt este a nyílt ablakon.
Dalolt. Hajába gaz volt, hervadó háncs,
pár sárguló levél-rongy, kúsza bogáncs,
ment és siratta a bús fuvalom.

Valami történt... Künn a kihülő ég
hideg könyűktől feketült,
egy idegen jött, fázva és setéten,
cselédlámpással reszkető kezében
és nesztelen egy üres székre ült.

Szent Mónika

Mónika az imádkozó édesanya. Fia jó útra téréséért imádkozott, majd megérve fia megtérését távozott a földi életből. Az igazi szeretet mindig megtalálja a segítés legmegfelelőbb módját.

Tovább…

Reményik Sándor: Templomok

Én csak kis fatornyú templom vagyok.
Nem csúcsives dóm, égbeszökkenő,
A szellemóriások fénye rámragyog.
De szikra szunnyad bennem is: Erő.

S bár irigykedve holtig bámulom
A dómok súlyos, drága titkait,
Az én szívem is álmok temploma
És Isten minden templomban lakik.

Bella István: Aki ivott az ég vízéből

Aki ivott az ég vízéből,
felhőt evett kenyér helyett,
önmagát vette feleségül,
s egész világot éhezett,

Aki csillagokra térdelt
ha a folyókban térdepelt,
arcát kimosta a szégyen,
kavicsként kifehéredett,

Lassan az időből kiszédül,
magával ragadja az út,
inni a mindenség vízéből,
s betelni múlhatatlanul.

Pátzay Pál: Kenyérszegő
Kapuvár

Szeretet nélkül a kötelesség elkedvetlenít,
Szeretet nélkül a felelősség kíméletlenné tesz,
Szeretet nélkül az igazságosság keménnyé tesz,
Szeretet nélkül a kedvesség képmutatóvá tesz,
Szeretet nélkül az okosság kegyetlenné tesz,
Szeretet nélkül a rend kicsinyessé tesz,
Szeretet nélkül a becsületesség kevéllyé tesz,
Szeretet nélkül a tulajdon kapzsivá tesz,
Szeretet nélkül a hit fanatikussá tesz,
Szeretet nélkül az élet értelmetlen,
Ám szeretetben élni: boldogság és öröm!

Szent István király imája

A mélységből kiáltok Hozzád , hallgass meg Uram!
Taníts meg, hogy kell könnyezni a meg nem érdemelt örömben, s hogyan
kell örülni a megérdemelt könnyben.
Adj erőt, hogy kevélységem csillogását elhomályosítsam, s az alázatosság
színtelenségét okosan csillogtassam.
Taníts meg, hogyan kell a gyengékhez lehajolni, s hogyan kell féktelen erővel
egyenesen állni.
Adj erőt, hogy fölényesen legyőzzem a testet, s alázatosan megadjam magam
a léleknek.
Taníts szelíd szóra, ha bántások érnek, s hideg mosolyra, ha jogtalan dicsérnek.
Adj erőt napközben, hogy el ne fáradjak, s fáradtságot este, hogy rögtön elaludjak.
Taníts meg lendülni, ha Reád találtam, s hirtelen megállni, ha utat hibáztam.
Ne add meg mindig, amit nagyon kérek. Taníts bátor lenni, mikor nagyon félek.
Engedd a világot megvetve szeretni, csak magadat ne hagyd soha elfeledni.
Ez a kívánságom, ez maradjon végleg, de ha másként szólnék,
nagyon szépen kérlek, ne neheztelj reám, ne fordítsd el orcád,
hiszen a mélységből kiáltok fel Hozzád.

Tamás István:
Tiéd ez az ország!

Még gyermek voltam, s apám megfogta kezem.
Megmutatta nekem, hol él a nemzetem.
Mutatta az erdőt, a zöldellő réteket,
ahol szebb jövő vár rám, és boldogan élhetek.

Mutatta az alföldet a Duna - Tisza közét,
a Jászságot a Bakonyt a Hatvannégy vármegyét.
Mutatta az utat, a nádasok között,
ahová hős őseink lelke költözött.

Nézd fiam a folyókat, nézd a völgyeket,
a nyíló virágokat, réten a fényeket.
Ez mind a tiéd fiam, óvd és vigyázz rá,
ne hagyd az idegent, hogy hazád elrabolják.

Érintsd meg a követ, mert az is a tiéd.
Tiéd a folyó a part, el ne add semmiért!
Tiéd ez az ország, múltja és jelene.
neked teremtette, a magyarok istene!

Messze volt a föld
Kuczka Péter

Nem volt soha egy talpalatnyi földem,
egy szem gabonám nem termett soha.
Nem féltem, hogy a vetéseket zölden
szétveri a jég szöges ostora.

Nem szántottam és soha sem vetettem,
városban éltem. Messze volt a föld.
Áru voltam s áru volt a kenyér is,
amely az ételem mellé került.

De három éve, napi munkám mellett,
mint a gazdák figyeltem az időt,
mert bekúsztak a városba a földek,
bekúsztak a gyárakba a mezők.

Mint gazda figyeltem a vetésekre,
figyeltem kalászba hogyan szökik.
Van-e a szomszédnak szántani ökre
és hogy a szőlőt mikor kötözik.

Gondommá vált, hogy jó-e a vetőmag,
aratni kell, éles-e a kasza.
Gondommá vált, mit termelnek a gyárak.
Gondunkká így vált az egész haza.

Ma új kenyér került az asztalomra.
Most szegtük meg. Még párolog. Meleg.
Barna a héja s úgy fogom marokra,
mint megszorítok egy parasztkezet.

Nagyboldogasszony
Tóth Juli

Édesanyánk ragyog a Napban,
Aki sohasem ismer alkonyatot.
Fény a palástja, koszorúja csillag,
Mosolya elűzi minden bánatod.

Égi Anyánk ragyog a Napban
hófehér virága tárt kehely,
Ha fáradt fejed az ölébe hajtod,
szeretetével boldogan ölel.

Édesanyánk ragyog a Napban
Szentkoronáján tündököl a fény,
Óvd, vigyázd árva nemzetünket!
Anyai szíved titkos rejtekén. 

Szőke István Atilla
Mikor Erdélyt...

Mikor az Isten Erdélyt teremtette,
körülötte víg tündérek daloltak,
font hajuk lobogott, vidámak voltak,
ruhájuk a kék eget legyintette.

Egyik hegyet a másik után tette
s közöttük patakok, folyók táncoltak,
sziklát, követ kerülve viháncoltak
s fehér habjuk a partot érintette.

A levegőégben madarak szálltak,
bölények bőgtek, szél-kaszák kaszáltak,
repkedtek boldog-illatú örömök

és érezték, hogy ez a tájék örök,
érintetlen, szép, szűzies volt minden,
mikor Erdélyt teremtette az Isten.

Kattints a képre!

Sík Sándor: Tedd a jót!

„Tekintet nélkül arra,
hogy Másoknak tetszik, vagy...nem,
Tekintet nélkül arra, hogy
Látják-e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e
Sikere vagy nem,
Tedd a jót!
Tégy minden jót, amit
Megtehetsz,
Ott, ahol vagy,
Úgy, ahogy teheted,
Akkorát, amekkorát tehetsz,
De mindig szüntelen ez legyen
A programod! "

„A magasságot, a tisztaságot a versekkel tudtam elérni”
Gülch Csaba

 „Versek és arcok” című sorozatunkban szombatonként olyan ismert személyiségekkel beszélgetünk, akiknek életében meghatározó szerepet kapott egy-egy lírai alkotás. A héten Nagy László természetvédő mesél – sok más mellett – arról, miként ihlette meg a költőket (is) szerelme, a Hanság, a végtelen nádas rejtelmes világa,

Tovább…

Horváth István: Erdély

A mi anyánk,
Erdély
nehéz szívűnek szült meg.
Három itt élő nép kincsét,
fájdalmát, büszkeségét,
fenyők nem alkuvó
gerincét,
folyók szilajságát,
gyönyörű dalok
csillogását
adta számunkra
úgy, amint megfogant
a Történelem útvesztőiben.
Így bízta rám magát
másnyelvű testvéreim közt.
A Maros, az Olt s a két Küküllő
keresztvizébe magyarul mártott;
románul a románt,
németül a szászt,
gyermekeiként egy keresztvízbe
a mi anyánk
Erdély.
Egyformán oltotta magát szívünkbe
a mi anyánk:
Erdély.

szólj hozzá: Madártávlatból

Bölcsesség

Ha a szíved kószál és szenved,
vidd vissza óvatosan a helyére,
és helyezd gyengéden a
te Istened jelenlétébe.
És ha soha semmi mást nem
tettél egész életedben,
csak a szívedet hoztad vissza
és ismét Isten jelenlétébe helyezted,
- habár újra és újra elkószált,
miután visszahoztad,
akkor életed,
- biztos lehetsz benne -
nem volt hiába.

Szalézi Szent Ferenc

A lélek, mikor búcsúzva bontja szárnyait, visz magával a földről valamit. Eszmét, melyet világra ő hozott, virágot, melyet ő virágoztatott. Én Istenem, én mit vigyek neked? Nem vihetek én mást, csak verseket. Kiválasztok pár útamra valót, a többinél tisztábban dalolót. S ahol ösvénnyel vár az égi rét, zenét hallok majd, felséges zenét. Barátom, aki már előre ment, azt a zenét rég hallja odafent.

S ahogy azt a muzsikát hallgatom, azt a keveset rendre hullatom. Az a zene csak vallatja velem: Süket sor... nem merem... ezt sem merem. S amikor, Uram, hozzád érkezem, könnyű kezem miatt szégyenkezem. A választottakból csak egy maradt, az, melyben elfogtam egy sugarad. Az, amelyikben elmondtam neked, hogyan szerettem drága földedet. S szólok: Csak ennyit hoztam. Ó, Uram, ne ítéld meg nagyon szigoruan.

Szabó Lőrinc: Augusztus
(részlet)

Tikkadt, tikkasztó napverésben trónol fölöttem a diadalmas és könyörtelen Nyár, s a lankás búzaföldek, erdők és folyamok ringató mozdulatlansága konok megadással tűri az egek lángoló villanyzuhanyát.

A Föld szíve majd kicsattan; a gyilkos forróság barna sebeket mart a homokba. Megállt az élet és áll az idő. A kétségbeejtő döbbenésben robbanásig feszül a reszkető, ideges csönd.

És hull a fény... Nagy sárga foltok zuhannak át a kék teren. Izzó öntvények folynak a fénybedermedt tavak mélyén; a vakító víztükrökön szinte hallani a tűzzápor monotón kopogását

 Tóth Juli: Augusztus

Nézd,
ragyog az augusztusi ég!
Kék, mint a tenger,
mélysége ég.

Fáradó verejtéket párolognak
már a tarlóillatú hajnalok,
Dél hevében, reszketve
futnak össze, a távoli
napraforgósorok.

A nyár, ölébe rejti most
a hallgató reményt,
S könnyekre váltja bennem,
úgy ringatja a régi fényt.

2010.08.01.

 

AUGUSZTUS – KISASSZONY HAVA – NYÁRUTÓ – ÚJ KENYÉR HAVA