Füst Milán: A magyarokhoz
(részlet)

Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok
S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás
Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is
van lángod:
Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv
a magyar. Révület fog el, ha rágondolok is.

Munkácsy Mihály születésnapja
1844. február 20.

 Munkácsy Mihály /Lieb; Munkácsi/ (festőművész, grafikus, a magyar és az európai kritikai
 realizmus egyik legjelentősebb mestere;
alapítványtévő, az 1889. évi világkiállítás osztrák-magyar képzőművészeti szakbizottságának
 elnöke, a Párizsi Magyar Egylet elnöke.

Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett,
aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította.
A kor legnagyobb „szociológusa” is volt egyben, az európai és a magyar társadalom falusi
és városi közösségeinek kiváló ismerője.

Gerő Sándor: Békülj meg

Testvér, még ma nyújts békejobbot
annak, ki tövist hintett utadra.
Tedd, amit hű Mestered mondott,
Te soha senkivel ne légy haragba'.

Lebírhatatlan reménységgel
hintsd a szeretet, öröm s béke magvát.
Míg be nem áll a sötét éjjel,
s a számonkérés napja virrad rád.

Az idő, mit Isten adott,
ne tékozold el hasztalan vitákra;
Imával kezdd s folytasd a napot,
Az ige legyen ösvényed világa.

Tompa Mihály: Bűnbocsánat

Az arc porban hever, s a könny ömöl,
A hű vezeklő bűnét látja csak ...
S hogy Istenhez fordul bocsánatért:
Szétválni kezd lelkében szín, salak.
S ha a szív meglágyult, mint a viasz,
Új ember lenni a bűnös ha kész.
Felé hajlik az égi irgalom:
Bizzál fiam, bűnöd bocsátva lész!

(részlet)

Imádság:

Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely telve
van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm a
munkakedvet és hogy mozogni tudok, hogy találkozhatom más emberekkel.
Köszönöm az egyedüllétet és a pihenést, a virradatot és az alkonyt, a
nyílt horizontot. Itt állok, kezeim telve vannak ajándékaiddal, segíts
nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

Állt a bál

Dorottya (Dorothea) legendája nem túl eredeti: naptári szomszédaitól kölcsönzött elemekből rakosgatták össze. Eszerint a keresztény római polgár Dorus (görög „ajándék”) és Thea („istennő”) három leánya közül a legkisebbként Kappadókiában látta meg a napvilágot. A helyi uralkodó beleszeretett, s mikor a leány mint Szent Ágnes vagy Ágota ellenállt, mondván, hogy ő Krisztus jegyese, forró ónnal teli kádba vettette, de Dorothea sértetlen maradt.

Tovább…

 

 

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya
(részlet)
Első könyv

Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát,
Ki látván a dámák bajos állapotját,
Carnevál s az ifjak ellen feltámada,
S diadalmat is nyert pártára únt hada.
Olly lármát, zerdűlést, viadalt beszéllek,
Amillyet nem láttam, miolta csak élek,
Amillyet nem említ semmi istória,
Meg nem merne tenni maga a francia:
Miként insurgála amazon módjára
Egy nagy dámatábor Carnevál hadára.

Emlékezzünk Szent Balázsról,
Hogy ma vagyon napja;
Többször is, hogy megérhessük,
Az Úristen adja!

Emlékezzünk Szent Balázsról,
Kérjük szent áldását:
Mindnyájunktól távoztassa
Torkunknak fájását!
(magyar népdal)

Bogdán István: Régi magyar mulatságok
(részlet)

A karácsonyolást, vagyis a téli ünnepkört két, kissé későbbi, de egymáshoz hasonló szokás zárja be: a balázsjárás és a gergelyjárás.

A középkori diákok védszentje Szent Balázs volt. Február 3-án az ifjúság processzióval emlékezett meg róla. Az énekkel kísért tisztelgő felvonulás aztán a XVII. század során, főleg a diákok és a tanítómesterek bizonytalan társadalmi helyzete miatt fokozatosan adománygyűjtéssé alakult át, amint legrégibb balázsjárási emlékünk, az 1650-ben feljegyzett vers első szakasza beszámol róla:

Ma van Szent Balázs napja,
Rígiektől nekunk szokas hadua,
Czegen diakoknak jarni,
Hazankent kerölni,
Asszonyoktol [keregetni].

Február 3-án ünnepli 80. születésnapját Csoóri Sándor, a magyar nemzet egyik legismertebb és legelismertebb személyisége, Herder- és Kossuth-díjas költő, a Magyarok Világszövetsége egykori elnöke, a Duna Televízió megálmodója.

Csoóri Sándor:
ANYÁM SZAVAI

Köszönjük neked fiam, hogy hazajöttél,
mert mi már olyan öregek vagyunk,
mint fönt a padláson az a falióra
s a mutatónk már nagyon a temető felé mutat.
Szépszerén azt se tudjuk, csütörtök van-e, kedd-e?
Amikor jössz, az a mi vasárnapunk.

Apád még csak-csak, ide fut, oda fut,
de nekem már a kisajtóig is ménkü hosszú az út,
hányszor megemlegetem azt a körtefát,
amit a konyhaajtó elől fordított ki a bomba,
meg tudnék benne kapaszkodni, mint most a te karodba.
Talán ha bottal járnék! No még csak az hiányzik!
Fogom inkább a söprűt, azzal botozgatok el
a ház végéig, a kapuszájig, minthogyha dolgom volna.

Csak várni ne kéne soha! Várni levélre, híradásra.
Ha kisiklik egy vonat, nem alszom éjjeleket --
A múltkor is, amikor Amerikába mentél,
a szemem belülről kisebesedett:
eljutsz-e? visszajutsz-e? ülsz-e még ide mellém?
mert nekem minden távolság: tenger és tüskebokor
és minden repülő lezuhan, melyen te utazol.

Mondom is a doktornak: doktor úr, hogyan lehet,
hogy én már a fölröppenő madártól is megijedek?
és annyi havat álmodok össze-vissza: hókazlat, hóhegyet
és mindegyik mögül a fiamat hallom -- igen, a köhögésedet,
de a fekete puskacsövek és messzelátók figyelik lépteimet.

Talán, ha én is kelek-forgok a világban amerre te,
nem féltelek a kilengő, magas házaktól
s a krokodilus tavaktól se,
a mosolygó, késes emberektől, akik bankot rabolnak
vagy csak játszanak,
álarc van rajtuk, mint a szüretibálos ördögökön
s bohócos nagykalap,
de ki szegény: akkor is fél, amikor nevethetne, amikor örül,
ki van az én szívem is verve, hét vassal körös-körül.

Gyertyaszentelő Boldogasszony

,,Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a Krisztust, aki bennem él,
aki növekszik,
s még olyan kicsi,
mutasd be, kérlek,
az Atyának.

Ma Gyertyaszentelő van, Mária,
és azt a szívet, mely alig remél,
csak tépelődik,
s a felét hiszi,
tedd ki a Fénynek,
a gyógyulásnak!"

/Szent-Gály Kata/

Köznyelvünkben meghonosodott a februári ,,Gyertyaszentelő Boldogasszony" napja (február 2). Nevezik ,,bémutatás ünnepének" is, mivel ezen a napon ,,mutattatott bé a templomban a Krisztus Jézus a Mózes törvénye szerint".
Szintén mondják" ,,Simeon és Anna ünnepének (Lukács 2, 21 skk), mivel róluk vagyon emlékezés, akik Krisztust áldották a templomban, s jövendőltenek, mikor a jeruzsálemi templomba vitetett." Mások azt állítják, hogy a ,,gyertyaszentelés" értelme ez volna: ,,Az eklézsia szent és jó végre akarta fordítani a pogányoknak rossz szokásait, akik meggyújtott gyertyákkal kerülték ilyenkor a város utcáit és a maguk határaikat." Így az egyház ,,a meggyújtott viaszgyertyákkal inteni akarta a keresztyéneket", hogy ,,az ő hitek jó cselekedetek által világosodjék, hogy követnék az öt eszes szüzet (Máté 25, 1-13), akik meggyújtották lámpásaikat... A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja."
A néphagyomány szerint a medve ezen a napon jön ki barlangjából - tájékozódni

 Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.

Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének

 FEBRUÁR – BÖJTELŐ HAVA – TÉLUTÓ – JÉGBONTÓ HAVA