2009 Július

Paudits Zoltán
Töröld le a könnyeid

Ne a halott Jézust nézd
ott fenn a Kereszten,
az élő Istenre figyelj
mélyen a szívedben.

Töröld le a könnyeid,
mert Jézus most is él,
és a Fény gyermekeinek
egy szebb jövőt ígér.

2009. Áldás havának 19. napján

Piros papucs, vásárfia: Nagyanyámtól kaptam. Örömömben fűnek – fának, büszkén mutogattam.   Tarka szárnyú pillangónak, katicabogárnak, Az udvarban bólogató, öreg eperfának. Kertek alján hívogatva csobogott egy kis patak, Piros papucs, vásárfia, ott maradt a fa alatt.   Violaszín, fényes szárnyán nagy, kék dongó ara szállt. Belebújt a papucsomba, hűs árnyékra ott talált.

Nem tudhattam, hogy a dongó piros papucs hű őrzője, Meg is szúrta a lábamat, fullánkjának kicsi tőre.   Mint a zápor, hullt a könnyem. Összeszaladt a család. Ugyan, vajon mi okozta, ezt a szörnyű galibát?   Alig bírtam lábra állni, de nagyanyám bíztatott. Sérült, égő fájdalmamra, borogatást is rakott.   Piros papucs, vásárfia pihent, egész héten át, Hisz viselni nem bírtam mást, csak nagyapám papucsát.

Reményik Sándor: A Te akaratod...

"Teljesüljön a Te akaratod:
A Miatyánkból ezt tudom már csak.
Bimbóban nem marad meg a virág,
És visszafele nem folyik a patak.

Teljesüljön a Te akaratod:
Be fölösleges minden más beszéd...
Az én kezem, e vézna gyönge kéz
Hogy tartaná fel az Isten kezét?

Minden léleknek csak egy útja van
És csak ezen az egy úton mehet.
És nem lépheti által önmagát
És öntörvénye ellen nem tehet.

Bizonnyal minden úgy van jól, ahogy van.
És ez az eszme megnyugvást is ád:
Ki sorsával vív, alája kerül
És győz, ki néki megadja magát."

JÚLIUS 5. - CSONTVÁRY KOSZTKA TIVADAR SZÜLETÉSNAPJA - 1853

Gyurkovics Tibor: Csontváry
(részlet)

Szívembe képet nem teszek, mert eltörik, mert eltörik,
nem értem a törvényeket, aligha számolok ötig.

Hiába nyúlok kéz után, hogy fogni kell, hogy fogni kell,
nem találkozhatom sehol se senkivel, se senkivel,

nem száll a szél, nem gyors az út, a fű se zöld, a fű se zöld,
menekülök én szüntelen a belülrő1 való elől:

sehogy se szabadulhatok: köröskörül, köröskörül
a sok sugár, élő szalag kék múmiává tömörül.

Vele fekszem az éjbe le, vele kelek, vele kelek
és hallgató arcával is feleselek, feleselek,

vele közös a börtönöm. Kiáltani, kiáltani
kell, de körülkerítenek a fények szörnyű rácsai!

Sík Sándor: Sarlósboldogasszony
[jegyzet]

Nyár és hajnal. Sarlósboldogasszony.
Most indul az aratók eleven koszorúja a táblán.

Arany húrját a domb mögött hangolja már
A nyár nagyasszony napja:
Már benne párállik a pirkadati szélben
A csurranó nyárdéli tűz,
De az orgonalombon még reszket a harmat,
S acél-ifjan csillannak a kaszák.

Már bontja barna falanxát
Az aratók komoly karéja.
Hajlongnak utánuk a marokszedő lányok,
Kendők vadvirág-bokrétája táncol.

Csend.
Egy fenkő csisszen a pengén.
Messziről egy kis csikó csengője csilingel.
Egy riadt pacsirta fúrja fölöttem
(Daloló nyílvessző) az égbe magát.
És testem-lelkem minden pórusán át
Érzem, hogy árad bennem ég felé
A föld felomló, mély dala.

Sarlós Boldogasszony
július 2.

Boldogasszony ünnepek az egész évben felbukkannak, közös vonásuk, hogy mindegyik Szűz Mária ünnepléséről szól. A Sarlós Boldogasszony Mária látogatását eleveníti fel a várandós Erzsébetnél, Keresztelő Szent János anyjánál.

A négy evangélista közül Lukács írja le a ma Sarlós Boldogasszony ünnepeként ismert eseményt. Erzsébetnek, Mária idős rokonának és férjének, Zakariásnak nem volt gyermekük. Amikor a papként szolgáló Zakariás illatáldozatot mutatott be, megjelent előtte Gábor angyal és megjósolta, hogy fiúgyermekük fog születni.

Fél év múlva Gábor angyal Szűz Mária előtt is megjelent, hírül adta, hogy Isten fiával várandós, s hogy idős rokona is fiúgyermeknek fog életet adni. Mária elindult, hogy meglátogassa Erzsébetet, három hónapig maradt náluk.

A Sarlós Boldogasszony ünnepén ezt a látogatást ünnepeljük. Az ünnep elnevezése a kereszténység előtti időre utal, a Boldogasszony kifejezés valószínűleg egy ősi istennő neve. Gellért püspök tanácsára kezdhették el használni Szűz Mária szinonimájaként a 11. században. Az egyházi ünnep viszonylag későn, csak a 14. században terjedt el, s mivel egybeesett az aratás kezdetével, a népnyelv sarlós jelzővel illette. Nemcsak a név, hanem az ünnep is pogány eredetű, eredetileg a betakarítás, a nyári munkálatok jeles napja volt.

II. János Pál írása - Mosolyod

Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen'.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.

 Márai Sándor: Négy évszak
(részlet)
Július

Már reggel, ébredéskor, van a levegőben valami vészhírszerű. A madarak hajnali fél három felé kezdik. Háromtól ötig vitatkoznak, készülnek a napra, az életre. Ezek a titkos órák. A város savanyú lepleibe göngyölten alszik, gyötrötten és aléltan készül a nappal harmincnégy fokos végzetére. De a kora hajnal, ez a gyöngéd, nemes és szagos júliusi hajnal az érettség egészséges és üde illatával lélegzik.
[...]
Hajnali háromkor megint künn állok az erkélyen. Hallgatom a madarakat. Arra gondolok, hogy az irodalom a mérsékelt égöv terméke. A trópusokon csak élni lehet. S még ezt gondolom, tikkadtan és honvággyal: nem is lehet rossz, a trópusokon. Nem is lehet rossz, élni, alélni az élet ötvenfokos, halálos ölelésében; élni, csak élni.
 

Weöres Sándor: Kánikula

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.