S�k S�ndor: K�nyvek
[jegyzet]

Rakosgatom, rendezgetem, lapozgatom,
Simogatom a k�nyveket:
Egy ember�let k�nyveit.
Egyszerre kicsusszan kezemb�l
Amelyet �ppen porolok, a k�nyv
�s felemeli h�kkenetes ujj�t
A K�rdez�, ki lelkemben lakik.
Meg�llj! vihogja, n�zz�nk csak k�r�l:
Mire is vitted k�nyvvel, tudom�nnyal?
Tud�s nem lett�l, filoz�f se lett�l,
Lett�l-e ember legal�bb?
Mondd, mire vitted?

H�t mire vittem?
Tud�s nem lettem, annyi szentigaz,
�s ann�l is kev�sb� filoz�f.
De szent az is, hogy mint a leveg�t,
�gy szomj�hoztam, nyeltem a tud�st.
Testnek, l�leknek minden p�rus�val,
Fel-fellobog� makacs szenved�llyel
F�rtam bele - de h�nyszor! - magamat
A k�sahegybe,
H�nyszor, de h�nyszor ugrottam fejest
A t�nyek �s az eszm�k �s a titkok
�nn�nmagukat minden pillanatban
Megsz�zszorozva sz�l� tenger�be.

Eltelt az �let, sz�n�ltig vagyok:
Tudom imm�ron ama legtud�bbak
Tudom�ny�t: hogy semmit sem tudunk.
�m ez a semmi: homor� fele
A dombor� Mindennek. A val�s�g
V�zk�nt csorog ki markol� kezemb�l.
De minden nappal tiszt�bb �s feh�rebb
�s �rz�bb lesz ut�na a kezem.
A val�s�got be nem foghatom,
De megmaradt, eny�m az �rtelem
�s szomj�s�gom �s k�v�ncsis�gom
�s szenved�lyem arra ami van,
�g�bb mint valaha.

Mennyivel �l�bb ez a szenved�ly
�s mennyivel t�bb nekem a Val�s�g,
Mint ahogyan a h�sz�ves agyacska
K�pzelte �s szomjazta a vil�got!
�gy n�zek vissza most az egykori
Apr� vil�gra, oly �rt� mosollyal,
Mint kavicsokkal j�tsz� unok�j�t
Az eresz al�l b�lcs nagyapa n�zi.

De visszan�zni r� nem �rek �n,
Amint nem �rtem h�sz�ves koromban.
Engem az t�zel ma is, ami v�r m�g,
Ami j�vend� �s elv�gezend�:
Ami feladat, ami k�ldet�s,
Ami a k�nyvek �l� lapjain
Szemembe villan annyiszor: az �t,
Az �t a v�gtelen fel�, ahol
L�t�ss� lesz a vaksi tudom�ny
�s ahol inaszakadt szellemem
Ujjal tapintja majd a L�tez�t.
� milyen nagy lesz az a pillanat,
Amikor felszakad a f�tyol
�s r�m borul a L�ttelen Val�s�g
�s megmutatja m�rhetetlen Arc�t
Az Aki Van!
Mint anyamellre szomjas csecsem�,
A megmutatkoz�snak �nnep�re
�gy kellene repesnem boldogan -
De jaj, szemem f�nysz�lte csillag�t
M�g tart�ztatj�k kozmikus k�d�k,
�retlen �nem, pislog� szemem!
Hogy l�thatn�m m�g �n a l�thatatlant,
Ki m�g oly tenger l�that�t se l�ttam!
Hogy t�rhatn�m e k�t apr� szemet
Oly t�gra, hogy elf�rne benne minden,
Mikor nem �rnek akkor�ra sem,
Hogy m�kszem �nem megvonulna benn�k!
Hol vagy te m�g, cs�pp magzat, �rva lelkem,
Hol vagy te m�g telj�t�l tenmagadnak,
Hol vagy te m�g magadt�l! - �s hol Att�l,
Ki magadn�l is magadabb!

Siess, �n lelkem, nyisd a k�nyveket,
Nyisd fel szemed �s nyisd meg ajkadat,
Nagyot s�hajts �s sz�vd tele a melled
A szent val�s�g szellet�b�l,
N�zd amit n�zhetsz, halljad amit hallhatsz:
Bet�t, ig�t, embert �s �letet,
Csillagokat, vil�gokat.
�lelj magadba �gen �s a f�ld�n
Minden tudhat�t �s �lelhet�t,
Mindent ami van: mindent ami elf�r
A sz�nhetetlen fakad�, sz�leml�
S �jj�sz�leml� bels� v�gtelenben.

Nem, nincsen k�s�, nem r�vid az �let,
Nem igaz, hogy a k�nyvek dohosak
�s nem igaz, hogy lass�dik a v�red.
Egy az igazs�g: n�zni kell,
V�gig, mindv�gig n�zni kell
�s telni, n�ni, ny�lakodni, �rni
�s t�bb� lenni tenmagadn�l,
Eg�ssz� lenni a nagy Pillanatra,
Mikor felpattan benned a Val�s�g
�s kivil�glik, hogy mi vagy.