Gy�ngyvir�g


�j f� a f�ld�n; a f�n is �j lomb: patyolatosan gy�nge halv�nyz�ld levelek.
A napsug�r �gy sz�ll �ltal a lombokon, mint az �nt�z�-kann�b�l a
kert�sz vize. Isteni cs�ndess�g. Mintha nappali alv�sba mer�lt volna az
erd�.
�s �n itt t�rdelek egy kis feh�r vir�g el�tt, amely a bokrok
�rny�k�ba rejt�zve valami csod�san finom �s �des illatot lehel.

Nem tudok betelni ezzel az illattal, �s a n�z�s�vel. A gy�ngyvir�g, a rejtelmes kis gy�ngyvir�g az �n gy�ny�r�s�gem.

Minden m�s vir�g a f�ld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna.
Mintha egy nek�nk ismeretlen vil�g vir�ga volna, t�n valami
szellemvil�g�, amelynek papja nincsen s amelyr�l eddig tudom�ny nem
besz�lt.

Minden m�s vir�g kit�rja a sz�ps�g�t �s az �gbe n�z. Egyik a napot
im�dja, a m�sik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok cs�ndes
�rny�k�ba rejt�zik �s z�ld kis pal�stja alatt al�zatosan meghajol, mint
az im�dkoz� menyasszony.

M�rt n�z a heliotrop a napba? M�rt n�z a gy�ngyvir�g a csillagokba?
M�rt �bred a vizir�zsa hajnalban? M�rt z�rja be kelyh�t a m�k
napsz�llat ut�n? �s m�rt hajlik a gy�ngyvir�g a f�ld fel�? M�rt
nyilatkozik benn�k az a sokf�le vonzalom. - ha a vir�gnak lelke nincsen?

A Teremt�, aki a mindens�get milli�rdnyi milli� �letform�val
n�pes�tette meg, csak egyf�le lelket tudott volna teremteni? Csak �ppen
nek�nk teremtett volna lelket?

F�nysugarak t�rnek el� a biblia els� �s m�sodik fejezet�b�l. A N�z�reti
B�lcs minden szav�t is tiszteletembe foglalom. De hogy az �l�
teremtm�nyek k�z�tt csak az ember hordoz lelket...

Tal�n jutott az Isten lehelet�b�l m�shova is a Paradicsomban.

Tal�n jutott az �llatnak is, jutott a vir�gnak is?

�s ahogy az ember meg�rti egym�s lelk�t, az �llat is meg�rti egym�s
lelk�t, a vir�g is meg�rti egym�snak a lelk�t. �s az Isten meg�rti
valamennyi�t.

Az ember mindenre amit nem l�t, nem hall, nem �rez, azt mondja:

- Nincs.

Pedig csak azt kellene mondania:

- Nem tudom.

A nincs vaks�g.

A nem-tudom, im�ds�g.

Hogy mondhatn�m azt, hogy a gy�ngyvir�gnak nincsen lelke; mikor l�tom,
hogy �l, hogy szereti a z�ldet, a b�kkf�k �rny�kos erd�it, a
cs�ndess�get. L�tom sz�zies rejt�z�s�t, angyali al�zatoss�g�t. �rezem
m�mor�t� lehelet�t. S arra gondolok, hogy � is n�z engem, n�z feh�r
sz�ps�g�ben, �rtatlan nyugodtan, mint ahogy a napot, a holdat, a
csillagokat, meg egym�st n�zi a sok f�le vir�g. �s az �de, tiszta,
al�zatos sz�ps�g�t b�mulva, rajtam valami �des, szent meg�rt�s �mlik
�ltal.

A magyar �svall�s vir�ga a tisztesf�, a tulip�n, meg a z�dogvir�g. A
zsid� vall�s� a mirrha. A mohamed�n� a tubavir�g. A r�mai kereszt�ny
vall�s� a liliom. A gy�ngyvir�g nincs benne egy n�p mennyorsz�g�ban
sem. Fest�k nem festik. Szobr�szok nem faragj�k. Dal, zene nem sz�l
r�la. Pedig t�nd�rek haj�ba, angyalok mell�re, sz�zek im�dkoz� kez�be
illene illatos feh�r gy�ngytestecsk�je.

Ha r�zs�t l�tok, kisasszony jut az eszembe, az �lt�zet�ben �s
gazdags�g�ban pomp�z� kisasszony. Ha tulip�nt l�tok, a piros-szokny�s,
mez�tl�bas, er�s-sz�ps�g� parasztle�nyra gondolok. A kakukf� l�t�sa a
holt le�ny k�p�t k�lti f�l bennem. Csak a gy�ngyvir�g az, amelynek
l�t�sakor f�ldi n� k�pe nem jelenik meg sem az elm�mben, sem a
sz�vemben.

M�s vil�gb�l val� vir�g ez!

Tal�n abb�l a vil�gb�l, amelyet a d�lib�b lenget fel�nk, �jjel a
szentj�nos bog�rka f�nye vil�git meg. Tal�n abb�l, amelyr�l a boldog
mes�k sz�lnak: arany, ez�st a f�ld m�ly�ben, f�nn meg holdf�ny, harmat
gy�ngyvir�g.

A vill�mos viharban a haragv� Isten k�pe jelent meg az emberis�gnek. Az
angyalok a csillagos keleti �g alatt a zsid�s�g mez�in sz�lettek. A
t�nd�rle�nyok anyja a gy�ngyvir�g.

Az els� ember, aki gy�ngyvir�got l�tott �s beszivta az illat�t, nem
gondolhatott f�ldi n�re, sem �gi alakokra, sem a mindens�g teremt�j�re.
Az Isten, az angyalok, mind magasvil�gi szellemek, a csillagf�nyes
fels� vil�gnak a lak�i. A gy�ngyvir�g csak azt a gondolatot
�breszthette benne, hogy az erd�ben valami l�thatatlan b�jos alakok
�lnek, akiknek lak�helye az erdei �rny�kos cs�ndess�g, lehelete a
gy�ngyillata.

Gyermek�lmaimnak minden�tt el�lengedez� b�b�jos alakjai, akik vir�gokon
j�rtok, erdei vizek t�kr�ben f�s�lk�dt�k, holdnak f�ny�n�l t�ncoltok �s
az erdei m�hek zenekar�ban gy�ny�rk�dt�k, e pillanatban azt �rzem, hogy
ti val�ban �ltek �s k�r�lvesztek engem. Az Istent nem l�ttam, de
bizonyos nekem, hogy van. Az angyalokat nem l�ttam, de elhiszem, hogy a
csillagokon tulnan egy szebb vil�g �l, �s annak lak�i tiszta �s boldog
lelkek. A t�nd�rek l�tez�se...

M�rt ne �lhetn�nek a f�ld leveg�j�ben t�nd�rek is. Ha a v�zben
milli�nyi olyan apr� �let �l, amelyr�l csak alig sz�z �ve tudunk, mi�ta
a mikroszkopot kital�lt�k...

H�t m�g mi minden lehet, amihez m�g �veglencs�ket fogunk k�sz�teni. �s
m�g mi minden lehet, amihez �veglencs�ket nem tudunk k�sz�teni soha!

T�nd�rek l�tez�s�t �rzem az erdei cs�ndess�gben, a gy�ngyvir�g
illat�ban, az �rny�kban nappal, a holdf�nyben �jszaka. Mi azt mondjuk
t�nd�rek, mert ezt a sz�t any�nkt�l hallottuk, amint � is az anyj�t�l
hallotta. De ez csak sz�, csak n�v, amely l�thatalan kedves �s boldog
�l�ket jelent. Lehet, hogy a zsid� k�pzelet angyalai, lehet, hogy a
g�r�g k�pzelet nimf�i, lehet hogy a pog�ny magyar k�pzelet t�nd�rei
azonegy l�thatatlan n�p, csak a nev�k m�s.

Lehet, hogy az elhalt emberek. �ket �rezz�k meg, s �ket nevezz�k
nimf�knak, t�nd�reknek. Lehet, hogy a testet levetk�zve tov�bb �l�nk a
f�ld�n, mint a t�zb�l felsz�ll� f�ny, vir�gb�l felsz�ll� illat. Ki
tudja, nincs-e �ppen olyan s m�g nagyobb �letvil�gi a
l�thatatlans�gban, nincs-e ott is ember, �llat, vir�g, nincs-e ott is
sz�mokban le nem irhat� sokas�ga az �l� milli� fajt�nak, amely ott is
v�gtelen id�ben folyton hal �s folyton �jra sz�letik.

�n, az emberfajta, e l�thatatlan �l�ket �rzem a vir�g illat�ban, a
szell�ben, a f�nyben, a s�t�tben, a zen�ben, a t�z l�ngj�ban, a
cs�ndess�gben. �s a gy�ngyvir�got cs�kolva �ket cs�kolom.

G�rdonyi G�za