Gallyak keresztje

Kar�csony k�zeledt�vel az ember megtorpan kicsit esztelen rohan�s�ban; meg�rinti az advent miszt�riuma, vagy tal�n csak a hi�nya valaminek; elt�preng, jeleket keres, bizonyoss�gra v�r; majd, hogy t�l jut az ember�let �tj�nak fel�n, s t�l racion�lis �lete falain, n�ha �gy �rzi: megtal�lta a jeleket; �vtizede m�r annak, hogy t�vol az orsz�gt�l egy kis faluban �jszak�ztam gyermekeimmel s reggel az �sv�nyen halott mad�rra bukkantunk; felemelt�k, s bentebb, az erd�ben s�rhelyet k�sz�tett�nk, f�l� �gakb�l eszk�b�lt keresztet t�zt�nk; k�t �vvel k�s�bb ism�t arra j�rtunk, s a kereszt m�g �llt; k�l�n�s �lm�ny volt, de csak mostan�ban t�lt�dik meg bennem a jelens�g Jell�, int�ss�, �zenett�; t�lt�dik, egyre er�sebben, s b�r m�g ma is k�zeledem csup�n ahhoz, amit mondani akart, m�gis – mondom magam is, egyre bel�lval�bb cs�ndess�ggel: Miaty�nk, ki egyk�nt bor�tod a szeretet katedr�lis�t mindannyiunkra s egyk�nt k�n�lod azt minden t�velyg�nek, ki vagy a mennyekben, de otthonosabban �lsz a sz�vekben �s az �lmok pal�stj�ban, a Domonkos-templom l�pcs�ire helyezett k�nyvekben, amelyeket az�rt tett oda tulajdonosuk, hogy r�test�lja �gy az olvasni akar�kra, mert � oly �tra indult, hol sz�ks�gtelen m�r a bet�; szenteltess�k meg a te neved, �gy, ahogy azt az Abonyi utca plat�nf�inak elhull� levelei suttogj�k, ahogyan elki�ltj�k a f�jdalmaikat magukb�l kit�pni v�gy�k; j�jj�n el a te orsz�god, t�z a v�zzel megb�k�lve, v�lgy a heggyel �lelkezve, rossz a j�ra nem felelve, sz�p a r�t�rt vezekelve; legyen meg a te akaratod, az az egyetlen, a v�gs�, amely ma m�g csak a koldusok tekintet�ben izzik, a szem�tbe t�r� hajl�ktalanok v�llrezd�l�seiben fesz�l, mik�ppen mennyben, hol nem csak a te �r�kk� h� szolg�id �lnek, ugye nem, az nem lehet, hisz t�z igaz nem akadt tal�n a hetedik nap �ta; azonk�ppen itt a f�ld�n is, a Bethesda utcai gyermekk�rh�zban, honnan ne sz�l�tsd m�g el a kisdedet, de gy�gyulva engedd �t a kar�csonyfa csillog� d�szeit csod�lni; mindennapi kenyer�nket s evil�gi hit�nket bar�ts�gban, bizalomban, munk�nk jogos juss�ban, b�szke magunk b�z�s�ban add meg nek�nk ma, �s bocs�sd meg a mi v�tkeinket, mert oly nagyok, hogy am�gy is roskadva hordjuk �ket, ha olykor t�n m�sk�ppen v�led: nem �gy van, l�thatod ezt a mi sz�veinkben, amelyek izmait �tr�gja lassan a d�lyf s egy nap leroskadunk csak, hirtelen, mik�ppen mi is megbocs�tunk, annak, ki elhazudta annyi �ven �t a m�lt� szabads�got, a hat�rtalans�g m�mor�t, ki ma is csak tilt �s t�rni tan�tana az ellen�nk v�tkez�knek; �s ne v�gy minket a k�s�rt�sbe, mert rettenetes �m benn�nk a v�gy: les�jtani a harag indulat�val mindazokra, kik legsz�vesebben csak n�gy�vente �lln�nak sz�ba vel�nk, de akkor azt�n oly m�zesm�zosan, hogy azt k�v�njuk – szabad�ts meg a gonoszt�l, mert; de m�gse; lohad a d�h ingere, s�hajtunk csup�n, hisz kar�csony k�zeleg, feh�r is lesz tal�n, mint arcunk, s gazdag, mint az, amit teremtett�l, hisz ti�d az orsz�g, a hatalom �s a dics�s�g, �men; s ti�d a gallyakb�l font kereszt mag�nyos jelad�sa.