Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne dűljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.

szólj hozzá: Karácsony

Nagy Gáspár: Betlehemi szalmaszál

Jegyezvén szalmaszállal
-… mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek. 

-…kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!

Tóth Juli: A negyedik gyertya

Miként a gyertyaláng, úgy kellene élni,

Szeretet melegét, a szívekbe égni.

Sötétség éjjelén fényesen lobogni,

Hajnalhasadáskor, csendben elaludni.

Pozsonyi Ágnes: Szállást keres a Szent Család

Te, beengeded a kopogtató Máriát,
hogy megszülethessen benned a Kisded?
Kitárod szíved kapuját,
hogy befogadd a Szeretetet -
az ajándékot, melyet
néked hozott a Megszületett?!

Lámpást gyújtasz-e bévül?
Vagy  sötétben botladozol
keresgélve - mint a Szent Család -
meleg otthont, biztonságot…
Vagy választod a gyávaságot,
s elég néked a csillag fénye
- mely közeledik Betlehembe,
hirdetve a Messiást -,
elég neked, ha e fény csak
 az ajándékok özönét
csillogtatja e szent éjen?!...
S nem kiáltod:
Éljen, éljen, Glória!
Megszületett a Megváltónk,
Dicsőség Istennek Fia!?

Mit választasz, mire vágysz?
Szíved kérdezd…
s ha odabenn pislákolni kezd a láng,
éleszd tüzed, tárd kapudat,
s engedd be a FÉNYT, magát!

Megszületett! - kiálthatod.
Lelkedben, otthonra talált!
 

Tóth Juli: A harmadik gyertya

Nem tudom, már merre menjek,
merre induljak az éjben.
Homályos, sápadtan a Hold
világol konok, mély, sötétben.

Öröm gyertyája, ha kigyúl
bús keresztek holt tövén,
Beragyogja a szíveket,
szelíd csenddel a remény.

Advent harmadik vasárnapja - a harmadik angyal eljövetele


Már csak két hét van hátra az év legszebb ünnepéig. Egy ragyogó, fehér angyal száll le a földre, kezében egy csodálatos erejű fénysugárral.

Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakik a szívében, s megérinti fénysugarával. Azután a fény ragyogni kezd az emberek szemében, s elér a kezükhöz, lábukhoz és egész testükhöz.

Így még az, aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, s megszállja a béke, a tiszta szeretet és a boldogság érzése.

Advent harmadik vasárnapja, az örömvasárnap. E nap liturgikus színe a rózsaszín, így hagyományosan ezt a gyertyát ekkor kell meggyújtani a koszorún.

 

 Füle Lajos: Fenyőfát visznek az úton

Fenyőfát visznek az úton,
az ablakunkból bámulom,
házóriások közt hova
megy az az ember s az a fa.

Ezerszemű ház integet,
benn csillagok és kisdedek
és Józsefek és Máriák,
bölcsőkre hajló sok család.

Úr Jézus Krisztus, hol lakol?
Ott túl a sok-sok ablakon?
Fenyőfa-illatú szobák
lakói gondolnak-e Rád?

Vendég vagy-é vagy Messiás?
S ha egyik sem, hát ki a hibás?
Lehet, hogy zárva szív, kilincs?
Lehet, hogy tömjén, mirha sincs?

Aranyunk nekünk sincs, tudod,
mégis szegényes otthonod
lehessen hajlékunk, szívünk,
s tömjéned, mirhád, hogy hiszünk.
 

Regina Brett, a cleevlandi Plain Delaer 90 éves újságírója írta  Öregedésem emlékezetessé tételére egyszer leírtam 45 tanulságot, melyet az életben felfedeztem. Ezt a cikkemet olvasták mind közül a legtöbbet, így hát 90. születésnapom alkalmával itt van mégegszer: Tovább…

 Tóth Juli: A második gyertya

Lobbanó láng a lelkem,
fényem körbejárja a szobát,

Szelíd tekintetemmel simogatom,
hitből rakott csendesség falát.

József Attila (Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Tóth Juli