Imádság:
Mikor nyugtalan voltam, csillapítottad gyötrelmeimet.
Mikor fáradt voltam, Te adtál pihenést.
Mikor egyedül voltam, szeretetet hoztál.
Mikor beteg voltam, gondoskodtál rólam.
Mikor megsértettek, Te segítettél.
Mikor idősödtem, mosolyt varázsoltál arcomra.
Mikor gondjaim voltak, megosztottam veled és segítettél.
Mikor boldog voltam, örömömben is részt vettél.
Boldog Kalkuttai Teréz
 

Harsányi Lajos: Szent László

Hatalmas termetét páncél takarta,
A besenyő, kun megborzadt nevére.
Lehetett volna szent hadak vezére,
De ő nem ment. Itthon kellett a kardja.

Iszonyú kard volt. El sohase fáradt.
Zászlói lenn a tengernél lobogtak.
Magyar, horvát testvérként összefogtak
S megépült városa: a tornyos Várad.

Pogány leventék suttogtak körötte:
-Vazul-unoka, száműzött szülött te,
Bosszuld meg István véres, szörnyű tettét!

Ő meg böjtök közt indult Fehérvárra.
Istvánt s fiát tétte szent oltárra.
Mikor meghalt, arkangyalok temették.
 

Kaffka Margit: Úrnapja
(részlet)

Fiatal pompájú gallyakat tördeltek le akkor útszéli oltárok díszéül, és halódó leheletük nyers és keserű zamata úszott a kis templomváros utcái, terei fölött. Illat, az erjedés szomorú mélysége és izgalmas jelentőségek; összetaposott virágtestek csípős és forró zamata kavargott a fulladt zsolozsmák gőzével, verítékes embertömegek sűrű páráival az átmelegült, napfényes porban. Mi a kolostorból indultunk sorral a nagytemplom felé.

Vass Albert: RÓZSASZIRMOK...

Igaz... szép...

Leszállt az alkony s egy lenge szellő
Tündér rózsát hintett az égre,
Fülembe suttogott egy bús mesét,
S tova libbent a messzeségbe...

Egyszer, régen, mikor még volt öröm,
Egy tündér élt nyíló rózsák között,
Alatta vígan csillogott a tó
S a zord szikla bíborba öltözött...

Ha jött az est, ott dalolt a szellő
A bércen harsogott a vadpatak,
S a szellő halk suttogása mellett
Táncolt a köd, s ezüst holdsugarak ...

Azóta mindig, mikor jön az est,
S bíborban úsznak a hegyoldalak,
A szellő halkan az égre szórja
A fonnyadt tündér-rózsa szirmokat...

Én is olyan bús szellő vagyok,
Verseim picinyke rózsaszirmok,
Mi őket most, hogy alkonyom leszállt,
Haloványkék végtelenbe szórok...
 

Szeressétek egymást!

Nehéz Ferenc: Ezüstkönny

Ez a mondat – Szeressétek egymást – Szent Jánostól, az evangélistától származik, meg az Ezüstkönny című regényből, abból is a haldokló Vasas Évától, Nehéz Ferenc öreganyjától.

Az előszóban arról olvashatunk:

„Abban az időben írtam ezt a könyvet, amikor legfájdalmasabban éreztem az egyedülvalóságot, reménytelenséget. Minden otthon maradt. Nem tudtam magammal hozni a Dunát, Dunamocsot, Komáromot. Nem jöhetett velem a feleség, a gyerek. Szívet-lelket gyilkoló idő volt. Akkor menekültem ehhez az íráshoz vigasztalásért, erősítésért. Apám meg anyám egyszerű, tiszta emberséggel teli példájához.

Az emigrációs könyvkiadás mostohaságán múlott, hogy könyv alakban csak most jelenhetett meg ez az írás.”

Majd az utószóban a földi tollából, Kossányi József elmondásából tudhatjuk meg:

„Mi azonban, akik ismertük Nehéz Ferenc lelkét, örültünk, hogy erősebb lett a finom, érzékeny, másvilági fuvalmakkal ékes hang, amely a Móra Ferencek, Nyírő Józsefek, Tamási Áronok, Fekete Istvánok lelkéből szólt felénk.”

Szokatlan könyv Nehéz Ferenc Ezüstkönnye, nem illik bele a mai magyar irodalomba. Ez a tündérmese, melynek szereplői hús-vér emberek, e világban éltek, Isten-hit melengette lelküket, és irányította életüket.

Kezdjük el tehát az olvasást. Lassan tegyük ezt, mert úgysem tudjuk letenni a könyvet, egyszerre fogjuk elolvasni. A könyvet azzal az érzéssel tesszük majd végül le, hogy

„Istenem, de jó lenne jónak lenni!” Miként jók voltak Nehéz Ferenc ősei, akik Dunamocsnál éltek meg Osliban, egészen Nyugat-Magyarországon, a Felvidéken.

Tehát kezdjük a könyvet rögtön a kezdet kezdetén.

Tovább…

Gondolatok a békéről

A béke Isten elméjének kitükrüződése. A béke felülről lefelé irányuló sugárzás. Anyagi megfelelője a Nap, mely odafentről energiával tölti fel az élőlényeket. A béke egyenletes. Áradását semmi sem akadályozhetja meg. A béke fénye vakítóan fehér, közelében nem lehet árnyék. A béke a tudaton át lép be a testbe. Onnan halad tovább és feltölti az egész testet. A béke táplálja az élő sejteket. Rezgésszáma a legmagasabb frekvencia. Az emberi sejtek a születéskor a békével egy rezgésszámon lüktetnek, ezért teljesek.
A béke tanulható. A tudattal a megfelelő helyre irányítható. A békével az egész test áthangolható. A béke érezhető. Nemcsak a szívben és a tudatban, de minden szervben. A béke átadható, de megtartani csak akarattal lehet. Békés gondolatok békés tudatot szülnek.

Tanítások a végső időkről (részlet)

Oláh András: ráismerni még

Isten azon az őszön
telesírta a mindenséget
lelkében ismerős
félelem mocorgott
mert föltámadtak
a sötét erők
s idegen hitűek
égették föl
a szavak tarlóját
* * *
mi - kikre égő kanócával
vár a holnap -
maradtunk fegyvertelenek
az eső elmosta azóta a vért
de az utcaköveken
ráismerni még
Isten szálkás betűire

Füle Lajos: Ne nyugodj bele

Ha azt látod,hogy lelki életed
örömhiányos, kiüresedett,
fogytán hited és hálád is vele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy gyülekezeted
tagjaiban is hűl a szeretet,
nagyrésze fásult, közönnyel tele,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy egyházadban is
akad kór, s némely tanítás hamis,
hogy alig látszik KRISZTUS élete,
ne nyugodj bele!

Ha azt látod, hogy fáj e nép, e föld,
hogy magad sem vagy senkinél különb,
s nincs újulás itt, bárhogy kellene,
ne nyugod bele!

Mert könyörögni, sírni lehet itt!
Maga a LÉLEK is esedezik,
s minden megbánt bűn semmivé lehet,
ha az ÚR veled.

Bódás János: Szentlélek, szállj alá!

Szent Lélek szállj alá:
erő, kincs, égi fény...
A világ oly gazdag,
és mégis oly szegény!
Hatalmasoknak, kik
vezetik a népet,
s fegyver van kezükben,
adj nagy bölcsességet.
Űzz el szívekből
vad haragot, sértést,
népek s egyesek közt
teremts egyetértést.
Annyi még az önzés,
a gyűlölet: - vedd el!
tölts be minden szívet
emberszeretettel.
Krisztus indulatját
vidd a földre szerte,
Te uralkodj bennünk
békességnek Lelke.
Élni vágyunk, mégis
veszni készül minden,
mentsd meg a világot
Szentlélek Úr Isten!
 

Sík Sándor
A kis gomba dicsérete
[jegyzet]

Az erdő szempilláin dús cseppek ezre ül.
Egy kicsi gomba kandikál a nedves fű közül.

Mellette zúgva tombol el havasok patakja,
Nehéz sziklákat ostoroz türelmetlen haragja.
Fenn bújdosó sötét szelek vad titkot trombitálnak
A végtelenbe szökkenő imás fenyősudárnak.
Villámmal vemhes fellegek, vén ördögflotta-gályák
Az ég vizét kormánytalan, cél nélkül úszdogálják.
Alattomos, búvó ködök lelesnek a tetőrül,
Sziklán a sas fészkébe bú, a völgy kutyája szűköl.

De itt a vén fenyő tövén a kicsi gomba áll,
A fű közül a fára fel nevetve kandikál.
Olyan picinyke, rózsaszín és puha és kerek:
Barázdás férfi oldalán így néz a kisgyerek.

Mohos gyökér közt megsimul páfrányos rejteken,
Bizalmasan és csendesen és engedelmesen.
Fenn végtelenbe zajlanak a szirti orgiák:
Itt csend van, illat és meleg: egy kis, kerek világ.

Meleg sugár hasítja szét a morgó felleget,
S egy kandikáló gomba-szem az égre fölnevet.

(Tömös)
 

Juhász Gyula: Föltámadás után

Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.

És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.

És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.

És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.

Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.

Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.

Tűzoltóverseny 2011, Beled

2011.06.04-én Beled városban rendezett tűzoltóversenyen Osli 3 csapattal vett részt. Az elért eredmények:

• Felnőtt férfi: 1. hely
• Ifjúsági: 1. hely
• Gyermek: 3. hely

Gratulálunk a sikeresen szereplő csapatoknak és felkészítőiknek!

Sajó Sándor: E rab Föld mind az én hazám

Északon, erdős, kies völgyben,
Ott, ott van az én szülőföldem.
Jaj, azt a földet nem adom!

Délen, kalászos rónaságon,
Ott, ott születtem, oda vágyom.
Nem, azt a rónát nem adom!

Keleten ős föld kínja jajgat,
Erdély szült engem bús magyarnak.
Oh Erdélyt soha senkinek!

Északra, Délre napkeletre
Nézek nagy búsan, keseredve:
E rab föld mind az én Hazám!

Születtem síkon, völgyben, halmon,
Egy kis rögért ha meg kell halnom,
Hát meghalok, - de nem adom!

 

Nemes Nagy Ágnes: Nyári rajz

Hogy mit láttam? Elmondhatom.
De jobb lesz, ha lerajzolom.

Megláthatod te is velem,
csak nézd, csak nézd a jobb kezem.

Ez itt a ház, ez itt a tó,
ez itt az út, felénk futó,
ez itt akác, ez itt levél,
ez itt a nap, ez itt a dél.
Ez borjú itt, lógó fülű,
hasát veri a nyári fű,
ez itt virág, ezer, ezer,
ez a sötét gyalogszeder,
ez itt a szél, a repülés,
az álmodás, az ébredés,
ez itt gyümölcs, ez itt madár,
ez itt az ég,
ez itt a nyár.

Majd télen ezt előveszem,
ha hull a hó, nézegetem.

Nézegetem, ha hull a hó:
ez volt a ház, ez volt a tó.