Nemes Nagy Ágnes: Lila fecske

Piros dróton ült a fecske,
piros dróton lila folt,
mert a fecske lila volt.
Ült a dróton egymagában,
ibolyaszín kiskabátban,
lila volt a háta, szárnya,
földre hullott lila árnya,
gyufa-vékony, lila lábon
álldogált a piros ágon,
lila volt a szeme csíkja
lila, mint a
lila tinta.

Április volt, jött az este,
meg sem mozdult az a fecske.
Április volt, április,
én hagytam ott végül is.
Lila csőr,
lila toll,
most is ott ül valahol  

Feltámadt!
Turmezei Erzsébet

Egy édes titkom van nekem,
Fénnyel betölti életem,
Mosolyra nyitja számat:
A Megváltó feltámadt!

Nem, nem maradt a sír ölén...
Ujjongok az örömtől én,
Hisz nem vagyok már árva,
Nincs többé sírba zárva!

Velem van nappal-éjjelen,
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
Oltalmazó kezével.

Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog,
Elűzve minden árnyat:
A Megváltó feltámadt!
 

Tóth Juli: Nagypéntek

Amikor az utolsó szeg
átüti a kezedet,
fakó arcok nézik porba hulló,
dermedő véredet.

Fájdalmasan mozdul a pillanat,
s a templom függönye
középen szétszakad.

Szomjúság gyötör...

Vádló tekintetek mögé
menekülő tompa gyász
töviskoronát visel;
Körbejár a puszta lélek,
és a mélységből feltörő,
fojtott szavakra,
semmit sem felel.

2009-08-22

Mindenható Isten tiszta szívből kérünk,
Fogadd imádságunk, buzgó könyörgésünk.
Amit eddig végzett töredelmes lelkünk,
Vagy amit mulasztva eddig még nem tettünk,
Pótolja szent Fiad drágalátos Vére,
Legyen buzgó lelkünk megszentelésére.
Tedd boldoggá Isten, aki remél Benned,
Szenvedő hazánkról töröld le a könnyet.
Add meg híveidnek kik a sírba tértek,
Adjon drága Jézus örök üdvösséget. Ámen. 

Pilinszky János: Nagyhéten (részlet)

A Megváltó szenvedéseinek idején, külön súlyt és szépséget nyer a misztikus Keresztes Szent János értelmezése az élet éjszakájáról.
A hit útján járó ember a kegyelem napjától először elvakul.
 

Ez az érzékek éjszakája, mit nyomon követ az intellektusé. Vakság ez, éjszaka, de valójában egy természetfeletti világosság kezdete.

A nagyhét gyászában hasonlóképp érezhetjük valamiféle kimondhatatlan derű, világosság: egy, még a láthatár alatt rejtőző nap közeledtét, mozdulását. 

Kunszery Gyula:HÚSVÉTI FÁK
(részlet)

Azon a vasárnap
ujjongtak a pálmák,
mert a megváltásnak
messiási álmát
valósulva látta
Jeruzsálem népe,
Jött Jézus....lepleket
dobtak le elébe,
s lengettek fölötte
büszke pálmaágat,
azon a vasárnap.

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok.
Újjászületnek és a bogarak,
azok, is mindig újra zsongnak.

A madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.
A tél, nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás.

A fajta él, s örökre megmarad.
A föld őrzi az élet magvakat,
s a nap kikelti, minden újra él,
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog.
A nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat.

Élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.
Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél.

S a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?
De most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam, vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem.
Ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz,
csodák csodája, létezés: Tavasz!
 
 

 Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól -
s ő nehézségeket adott,
melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, -
és problémákat adott,
amelyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, -
gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot, -
és Isten veszélyeket adott,
amelyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett
alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem…
és mindent megkaptam, amire szükségem volt.
 

Imádságom meghallgatásra talált! 

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

(József Attila :Reménytelenül)

 Április 8. az Emberszeretet Világnapja 

Márai Sándor: Füveskönyv
(részlet)

Az élet értékéről

Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan és általánosan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki nem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát embermódra és az emberek között kell élned.

Embermódra élsz, ha igazságosan élsz. Ha minden cselekedeted és szavad alján a szándék van: nem ártani az embereknek. Ha megkísérled - feltűnés és hiú szerep nélkül - segíteni az embereknek. Néha csak azzal, hogy nem hallgatod el az egyszerű igazságokat. Néha csak azzal, hogy nem mondod tovább, amit mások hazudnak. Néha csak azzal, hogy nem mondasz igent, mikor mindenki kiabál: ,,Igen, igen!" Egy életen át, következetesen, nem beleegyezni abba, ami az emberek hazugsága, nagyobb hősiesség, mint alkalmilag hangosan és mellveregetve tiltakozni ellene.
 

Juhász Gyula: Április bolondja

Benned születtem, édesbús, szeszélyes
Tavaszi hónap, felleges derűs,
Mikor a rétek lelke már fölérez
S brekeg a vízben száz bús hegedűs.

A Tisza partján ringatott a bölcsőm,
Holdtölte volt - tavaszi anda hold -
S a szőke fényben az éjet betöltőn
A vizek népe mind nászdalt dalolt.

Én hallgattam e furcsán bánatos dalt,
Mely egyhangún szép és gyönyörbe olvad
És sírvavigad, mint a honi ének.

Mások világgá zengő zongoráját
Én nem irígylem. A magad cigányát
Lásd bennem, ó magyar, ki neked élek!


JUHÁSZ GYULA (Szeged, 1883. április 4. - Szeged, 1937. április 6.): költő.

 

Kányádi Sándor: Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra.